Az ollózós gól lett a csatár álma

Balajcza Szabolcs védett. Dühítő, hogy végre parázs hangulatban, valódi tétért folyó, fókuszba kerülő meccsen futballozhatunk, s épp most nem mutatjuk meg, amit tudunk.

Tudja, hogy mely klubok megfigyelői voltak kíváncsiak önre?

Nem, de jobb is így. Ha úgy lépnék pályára, hogy tájékoztatnak, melyik csapattól ülnek a lelátón, nem biztos, hogy képes lennék önmagamat adni. Esetleg öncélú lenne a játékom, mindenáron olyan megoldásokra törekednék, amelyek figyelemfelkeltők.

Ugyanakkor az európai bajnokságoktól színvonalában elmaradó Soproni Ligában szereplő labdarúgónak állandóan teljesítenie kell, ha meg akar ragadni a légiósokra épülő magyar válogatottban.

Amit most említett, az a kulcs. Akkora motivációt jelent, hogy számításba vesz Erwin Koeman, hogy ha nem címekre hajtó csapatban futballoznék, akkor is ezerrel pörögnék. Az edzésen, a meccsen, mindig muszáj, hogy foglalkoztasson az a lehetőség, az a bizalom, amellyel a kapitány megtisztel.

Az sem lehet mellékes, hogy olyan társakkal gyakorolhat együtt az edzőtáborban, akik egyike történetesen csodagólt szerez a Manchester United ellen.

Nem is szégyellem ellesni a pozitív momentumokat. A külföldi egyesületekben profiskodók minden szavát figyelem, próbálom megfogadni a tőlük kapott tanácsokat. Persze van, hogy megmosolygom a sajnálkozásukat: legutóbb Hajnal Tomi azt panaszolta, hogy az utóbbi hetekben megcsappant a nézőszám Dortmundban – nyolcvanezerről hetvenötezerre… Gera Zoltán szombati megmozdulása pedig minden labdarúgó álma. Jómagam is sokszor ábrándozom arról, hogy csereként beállva, szoros állásnál valamilyen akrobatikus mozdulattal szerzek gólt – mondjuk, nem bánnám, ha éppen az albánok ellen történne ez.

Nem bízik abban, hogy a kezdőcsapatban kap helyet?

Nem ezt mondtam, csak úgy hatásosabb az álmodozás. Svédországban is néhány perccel a pályára lépésemet követően voltam eredményes, más kérdés, hogy sajnos nem ért pontot a találat.

Tény, a konkurencia egyre nagyobb. A kapitány által favorizált Torghelle Sándor mellett már a kitűnő formában lévő, az idén hét gólt jegyző Priskin Tamás is tagja a szűk keretnek.

Én pedig vállalom a harcot. Dicséretes Priskin Tomi jó sorozata, de nekem nem vele kell foglalkoznom. Ráadásul az én statisztikám sem annyira szégyenteljes… Amúgy pedig az utóbbi meccseken inkább a bal oldali támadó posztján számít rám a kapitány, és szerintem sem az északírek ellen, sem Izraelben nem okoztam csalódást. Visszatérve a versenyhelyzetre: lehet, hogy a közelgő vb-selejtezők szempontjából nehezíti a boldogulásomat, a válogatott kezdőcsapatába kerülésemet a légiósok kitűnő teljesítménye, ugyanakkor hosszú távon segítheti a karrieremet. Külföldi együttesbe készülök, és ha társaim meghatározók klubjukban, teret nyitnak a magyar játékosnak. Huszti Szabolcs például sztárcsapatba került, és ha a jövőbeni együttesembe úgy igazolhatok, hogy az egyesületnél tudják, az UEFA-kupa-győztes Zenitben is van honfitársam, könnyebben elfogadnak.

Egy sikeres albániai vendégjáték is dobhat az ázsióján.

Győzni kell, nem kérdés. Egyrészt a pokoli hetem után rám fér a siker, másrészt az MLSZ főtitkárának, Elbert Gábornak gólt ígértem. Mégiscsak ő a főnök, illik betartani, amit neki mondok!