Csak többet sakkozik

Számon tartja a jubileumokat?Számon tartja a jubileumokat?

Nem. Csak a válogatottságaim számát tudom pontosan: eddig negyvenszer szerepeltem a magyar válogatottban – mondja Fehér Csaba, akinél többször magyar mezőnyjátékos még nem lépett pályára a holland élvonalban.

A válogatottság száma fontosabb, mint a bajnoki találkozóké?

A futballisták háromféleképpen értelmezhetik pályafutásukat: anyagi, szakmai és érzelmi szempontból. Az érzelmi részét a karrieremnek én mindig Magyarországon éltem át. Amikor negyvenezer ember előtt játszhattam a Puskás Ferenc Stadionban, amikor bajnokok lettünk az Újpesttel, vagy amikor kiharcoltuk a bennmaradást a PMFC-vel. Persze, hogy fontos a válogatottság! Nagyon boldog vagyok, hogy több mint két év után újra meghívót kaptam a keretbe.

Ehhez képest Hollandiában lép pályára kétszázadszor az élvonalban…

Higgye el, ha a futballt Magyarországon lehetne ilyen körülmények között játszani, mint Hollandiában, otthon tenném. Amikor kétezerben kijöttem Hollandiába, azt mondtam magamnak: három-négy évet futballozom itt, aztán hazamegyek. Most is az a legmerészebb álmom, hogy Magyarországon húszezer ember előtt legyek bajnok.

Miért akart három-négy év után hazajönni? Akkoriban utalt bármi arra, hogy javulni fog a helyzet itthon?

Nem. De arra sem, hogy ennyit romlik.

Tudja, az itthoniak szerint könnyű annak megmondania, aki külföldön játszik, hogy mi van ma a magyar futballban. Nemrégiben Dárdai Pál jellemezte lesújtóan a magyar foci állapotát és az utánpótlás helyzetét.

Nem akarok én megmondó ember lenni. Inkább azzal értek egyet, hogy a futball a társadalom hű tükörképe Magyarországon is. Mitől lenne jobb a futball, ha a televízióban fő műsoridőben kisstílű bűnözőket látni? Miért lenne más, mondjuk a korrupció a labdarúgásban, mint az élet egyéb területein? Hogy találhatnának példaképeket a gyerekek? Miért lenne jobb a foci, ha minden statisztikában negatív csúcsokat döntöget az ország?

Ön meg éppen pozitívokat. Ráadásul az Ajax ellen. Ez azért különleges mérkőzés lesz, nem?

Az Ajax elleni meccs mindig különleges. De harmincnégy éves fejjel már ezt is másként élem meg, mint amikor kilenc esztendeje kijöttem.

Mennyiben?

Ha viccelni akarnék, azt mondanám: többet sakkozom meccs előtt, és kevesebbet foglalkozom azzal, miként áll a hajam. Kicsit komolyabban: már nem esem pánikba, ha az Ajax ellen kell pályára lépnem. Futballoztam már többször az Ajax ellen, meg is vertük őket nemegyszer.

Amiatt nincs hiányérzete, hogy a PSV-ben nem tudott gyökeret verni?

Nincs. Az első eindhoveni idényemben nem Fehér Csaba volt a pályán Fehér Csaba mezében, semmi sem klappolt. Ráadásul akkoriban BL-elődöntőt, utána meg negyeddöntőt játszott a PSV, nagyon nehéz volt bekerülni. Aztán a Ronald Koeman-féle csapatba már befértem volna, mégsem játszottam annyit, amennyit szerettem volna.

Eszemben sincs, hogy leparancsoljam a pályáról, hiszen az ön felépítésével, hozzáállásával, szemléletmódjával még évekig futballozhat. De egy harmincnégy éves játékos esetében szinte elvárják, hogy megkérdezzék tőle: meddig még?

Tíz hónapos kisfiam van, a barátnőm is régóta itt él Hollandiában. Az már biztosan nem fér bele, hogy egy harmadik országban folytassam. A nyáron lejár a szerződésem, a bredaiak megkezdték velem a tárgyalásokat a folytatásról, szerintem meg fogunk egyezni. Bár tudja, az lenne az igazi, ha húszezer ember előtt lennék bajnok odahaza Magyarországon…