Az erő újra vele van

Nagy buli volt?Nagy buli volt?

Három éve, a harmincadik születésnapom alkalmából alaposan megleptek a szeretteim és a barátaim, azóta csak sumákolok… – ismerte el Dárdai Pál. – Ezúttal annyi történt, hogy a feleségem, Móni fantasztikus pörköltöt főzött, és aki arra járt, evett belőle. Ahogy a Herthánál szokás, a pályára is levitettem egy adag ételt, mire véget ért a hétfői edzés, a finomságok az asztalon sorakoztak.

Az ötvenötezer liter sör árát rendezte már?

Az még odébb van. S ha minden jól megy, azt nem is én állom. A cottbusi bajnokink előtt azt nyilatkoztam: ha nyerünk, fogadni merek, a szurkolóink úgy belelkesednek, hogy legközelebb megtöltik a stadiont. Duplán mázlim volt: egyrészt győztünk, másrészt a klub partnere, a Carlsberg jelentkezett, hogy garantálja a kellő italmennyiséget. Ebből lett az, hogy ha a hátralevő öt hazai mérkőzésünkre legalább ötvenötezren jegyet váltanak, akkor az utolsó, azaz a Schalke elleni találkozó lefújását követően már csapolhatják is a söröket – a gyererek persze üdítőt kapnak. A klub honlapján jelzik is, hogy áll a fogadás: eddig ötből egy söröspohár telt meg. Biz’ Isten, ha a Schalke-meccs után lenne ok ünneplésre, még azt is vállalnám, hogy beállok a pult mögé.

Hírlik, fél Berlin megőrült.

Ez nem igaz! Az egész várost elkapta ugyanis a fociláz. Hogy mást ne mondjak, a minap megállított egy úr, és csak annyit közölt velem: köszönöm, hogy álmodozhatok…

A B-közép merészebbnek tűnik: a Leverkusen legyűrését követően már arról daloltak a legények, hogy a bajnoki címet akarják.

A szíve mélyén mindenki azt akarja… A vége azonban még messze van, majd ha három fordulóval a zárás előtt is az élen állunk, akkor térjünk vissza rá. De ahhoz képest, hogy a rajt előtt a többség a tizedik hely környékére várt minket, miközben a vezetők a hatodik-hetedik helyezéssel is kiegyeztek volna, nem rossz a helyzetünk. Bevallom, néhanapján magam is ábrándozom arról, hogy öregségemre jó lenne még egyszer a Bajnokok Ligájában szerepelni. Tíz éve hatalmas élmény volt, az ősszel is biztos az lenne.

Bírná a tempót?

Viccel?! A Kicker most készített velem kétoldalas interjút, abban is arról faggattak, mi a titkom. Elárultam: az édesapámtól örökölt gének, továbbá esténként két pohár magyar vörösbor.

Hány decis a pohár?

Sajnálom, ezt nem árulom el…

Szombaton a Stuttgart vendégei lesznek, rá egy hétre pedig…

…Albániáé! Két-három hete már a fejemben motoszkál a világbajnoki selejtező. Várom már. Szerencsés vagyok, hiszen amilyen jó most a Herthában játszani, annyira jó a válogatottban is. Itt is remek a közösség, ott is. Ha ön fél napot velünk töltene, állítom, úgy érezné magát, mintha évek óta a csapat tagja lenne. A tiranai összecsapás előtt csak attól tartok, hogy amíg az őszi, pesti meccs alkalmából élveztük a csodás közönség támogatását, jövő héten mindenki ellenünk szurkol majd. Igaz, ha egy válogatott erősnek tartja magát, egy ilyen problémát meg kell oldania. A recept amúgy egyszerű: ha a tizenegyből nyolcan jó teljesítményt nyújtunk, nyerhetünk.

Ha csak heten?

Határeset. Ennek a csapatnak az egységben van az ereje. Hiába van mögöttem kétszázhatvan Bundesliga-meccs, tőlem senki sem várja, hogy négy csel után a kapust is elfektetve rúgjak gólt. Ellenben ha mindenki azt teszi be a közösbe, amit tud, elhozhatjuk a három pontot Albániából.

Amihez nyilván hozzátennének még hármat Málta ellen.

Nem nagyképűségből mondom, de ha győzünk Tiranában, Málta nem tehet nekünk keresztbe. Nincs mese, ahhoz, hogy versenyben maradjunk, mindkét mérkőzést hoznunk kell.

A végén még Budapesten is olyan hangulat lenne, mint Berlinben…

Rajtunk ne múljék! Illetve: az a legjobb, ha csakis rajtunk múlik.