Tanulóév külföldi suliban

Lassan a finiséhez ér a cseh női bajnokság rájátszása, s eddig minden a papírforma szerint alakul, azaz ha valami csoda nem történik, a jövő héten az előre prognosztizált Gambrinus Brno–USK Praha párharccal megkezdődik az egyik fél harmadik győzelméig tartó finálé. A brnóiaknál légióskodó Fegyverneky Zsófia is lélekben már a döntőre készül, amiben kisebb sérülése már nem hátráltatja.

A Valosun elleni elődöntő első meccsén, amelyet csapata negyven ponttal megnyert, nem játszott. Mi volt ennek az oka?

Egyrészt mert megrándult a nyakizmom, másrészt mert nálunk a keretben egy légiósnak mindig ki kell maradnia, s ez most én voltam.

Hogy viselte?

Nehezen, mert egy sportoló állandóan játszani szeretne, de ez van, el kell fogadni.

Mint ahogyan azt is, hogy a pécsi idényeihez képest jóval kevesebbet játszik… A bajnokságban húsz, az Euroligában tizenkilenc percet kap átlagban, míg a MiZónál csaknem tíz perccel többet volt a parketten.

A statisztikával nem lehet vitatkozni. Tudom, sokan fanyalognak, hogy átigazoltam egy olyan csapathoz, amelynél nem is vagyok kezdő, kevesebbet játszom, és kevesebb pontot is dobok. Ám nem ilyen egyszerű.

Akkor mondja el, mitől nem az!

Kezdjük azzal, aki ért a kosárlabdához, tisztában van vele, hogy egy magyar játékos nem úgy megy külföldre, hogy érkezése után megváltja a világot. Nálam sem így volt. Nem átlagos csapathoz szerződtem, hanem a cseh bajnokhoz, amely rendszeres Euroliga-résztvevő, három éve meg is nyerte a sorozatot. Előtte Pécsen meghatározó játékossá nőttem ki magam, amiért megküzdöttem, de most én vagyok az új, akinek alkalmazkodnia kell egy másfajta játékrendszerhez és új csapattársaihoz.

Hogyan fogadták a társak?

Duplán szerencsém volt, hiszen csapattársam, Béres Tímea rengeteget segít, segített a beilleszkedésben, de a többiek is kivételesen jó fejek, szeretettel fogadtak. Timinek nagyon sokat köszönhetek, nélküle nem biztos, hogy még most is itt lennék…

Beszélne erről bővebben?

December környékén borzasztóan magam alatt voltam. Nem ment úgy a játék, ahogyan szerettem volna, és igazán ekkor szembesültem azzal, mit jelent egy másik országban élni, játszani, egyedül feldolgozni a mindennapi sikereket, kudarcokat. Egyébként is lassabban emésztem meg a velem történteket, így szinte az első négy hónap arra ment el, hogy beilleszkedjek, megszokjam az új csapattársakat, beletanuljak a szerepkörömbe, beleszokjak a Brno játékstílusába, és önálló életet éljek. Hálás vagyok Timinek, aki igazi jó barátként átsegített ezen a perióduson.

Hogyan viseli, hogy nem elsősorban önön múlik az együttes sikere?

Elfogadom. Mondom, nagyon erős csapatunk van, meg kell barátkoznom azzal, hogy a posztomon két klasszis játszik, így minden, pályán eltöltött percben bizonyítanom kell. Harcos típus vagyok, megküzdök a helyemért. Egyébként sem szokatlan a helyzet, hiszen Pécsen is így kezdtem: először kiegészítő szerepet kaptam, aztán egyre többet játszottam, majd húzóemberré váltam. Felveszem a kesztyűt. Ezt a mostanit tanulóévnek tekintem, és hiszem, a következő szezonom jobb lesz. Nem vagyok teljesen elégedett, hiszen tudom, ennél több van bennem, de csalódott sem, hiszen rosszabbul is elsülhetett volna az idény. Az Euroligában átlagban húsz percet játszottam, amire szavam sem lehet. Ha még egyszer választhatnék, akkor is így döntenék, azaz újra megpróbálnám a légióséletet.

Fejlődött a játéka?

Azt hiszem, elsősorban mentálisan fejlődtem. Megtanultam olyan dolgokat értékelni, amelyeket otthon játszva sosem tettem volna. Kicsit felnőttebb lettem, minden értelemben.

Akkor most már minden szép és jó?

A kupagyőzelem megnyugtatta a csapatot, s már csak egy lépésre vagyunk a bajnoki döntőtől, amelyet természetesen meg akarunk nyerni. Nem lesz könnyű, mert a Prága folyamatosan erősödik.

Mi hasznosat csinál, ha nem kosarazik?

Timivel és a kisfiával sokat kirándulunk, sétálunk, kávézgatunk. Na meg szerencsére viszonylag sokat vagyok a barátommal, Dénes Gáborral. Úgy kéthetente tudunk találkozni. Szerencsére rendes az edzője, Sztojan Ivkovics, Béres Tímea férje, és ha a csapat, a Pécs programja úgy alakul, elengedi. Emellett én is gyakran járok haza.