A már említett gól előtt Dragóner Attila – kézilabdás szakzsargonnal élve – egy zárás eredményeként került helyzetbe, és senkitől sem zavartatva fejelhetett a kapuba. A találkozó során aztán a zöld-fehérek többször is megismételték a taktikai elemet, amelynek lényege, hogy a védő csapattársa, Samuel Wedgbury mögött helyezkedve várja a szöglet- és szabadrúgások utáni beívelést, majd a két játékos egyszerre indul el a labda irányába, ám a walesi középpályás később beáll az ellenfél védője elé, vagy éppen egy testcsellel magára vonja a figyelmet, így Dragóner Attila zavartalanul fejelhet.
„Úgy tűnik, most új taktikát dolgozhatunk ki, de valóban így van – folytatta a védő sanda mosoly kíséretében. – Samuellel mindig megbeszéljük, melyik irányba mozduljunk, s már csak a labdának kell jó helyre érkeznie. Ezt az elemet a péntekenkénti edzéseken sokat gyakoroljuk, és az előző meccsen a tököliek, most pedig a bőcsiek ellen is bevált.”
jelentett veszélyt a borsodiak kapujára. Az elmúlt évek szenvedései után azonban emlékeztetnénk a fanyalgókat, hogy Bobby Davison együttese két tavaszi bajnokiján tizenegy gólt rúgott, s jelen esetben lényegtelen, hogy az ellenfélnél esetleg kazánfűtők, vasutasok és postások is futballoznak, erről ugyanis nem a zöld-fehérek tehetnek.