Szeptembertől szinte megállíthatatlanul menetelt a székesfehérvári együttes, amely a bajnokságban mindössze kétszer kapott ki (Sopronban és Pécsen), majd januárban Temesváron megnyerte a Közép-európai Liga négyes döntőjét is. Noha a sérülések Peresztegi Nagy Ákos csapatát sem kímélték – Jara Rubin Doyne és Soós Gábor is hetekig harcképtelen volt – február közepéig feltartóztathatatlanul száguldott a gárda. Aztán 21-én Szolnokra látogatott az Alba, s 23 pontos vereségbe szaladt bele, amelyet ugyan véres verejtékkel megnyert hazai siker (Albacomp–Körmend 102–92) követett, de aztán jött újra a Szolnok a Magyar Kupa negyeddöntőjében, s következtek az újabb zakók. A négy meccs mérlege három vereség, egy győzelem, átlagban 75 dobott, és 84.5 kapott pont. Mindez annak tükrében, hogy a fehérváriak korábbi 17 bajnokijukon átlagban 92 pontot jegyeztek, és csak 76-ot kaptak, több mint szembeötlő.
A visszaesésről Peresztegi Nagy Ákos vezetőedzőt kérdeztük, aki nem kertelt, elismerte, hullámvölgybe került csapata.
„A szolnoki bajnokin kipukkadt a csapat – mondta a tréner. – Három nappal a tiszaligeti meccs előtt megnyertünk egy fontos rangadót a Pécs ellen, utána mentünk Szolnokra, ahol átszaladtak rajtunk. Utána egy extrán motivált Körmendet fogadtunk, s küzdenitudásunknak köszönhetően nyertünk. Aztán jöttek a kupameccsek, amelyeken az Olaj lassú támadójátékkal kizökkentett minket a saját ritmusunkból, és nem találtuk meg újra. Mind fizikailag, mind mentálisan kiégett a társaság. Ez persze valahol érthető, a legjobb európai csapatok sem tudnak legalább egy hullámvölgy nélkül végigjátszani egy idényt, mi sem. A játékosok kimerültek, a nemzetközi kupaszereplés miatt szeptember óta több mint harminc mérkőzést játszottak, s a sérülések miatt a kezdő ötös kissé fásult lett”.
Ettől függetlenül nincs világvége hangulat Székesfehérváron, hiszen az NB I-ben így is az élen áll az együttes, s továbbra is jó esélye van arra, hogy megnyerje az alapszakaszt.
„A kosarasok kaptak két nap pihenőt, aztán újult erővel elkezdjük a felkészülést a csütörtöki, Hegyvidék elleni találkozóra. Hét meccsünk van még az alapszakaszból, ha ebből ötöt megnyerünk, matematikailag is miénk az első hely. Azt is mondhatom, abból a szempontból jókor jött a hullámvölgy, hogy a legutóbbi két vereséget nem bajnokin szenvedtük el. Frissíteni kell a játékunkon, s az alapszakasz befejezése után, a minialapozást követően ismét felpörögni arra a szintre, amelyen decemberben voltunk.”