Milyen varázsszer volt abban a kakaspörköltben?Milyen varázsszer volt abban a kakaspörköltben?
Ezt Szurgent Lajostól kellene megkérdezni, ő főzte – árulta el Sisa Tibor. – Azt viszont megerősíthetem, hogy fantasztikus volt. Úgy gondolom, szükségünk volt arra a vacsorára, hogy még jobban megismerjük egymást. Nem titok, egy edző azt szereti, ha a felkészülést ő dolgozhatja végig a csapatával, ha menet közben kell beszállnia, akkor két választása van. Vagy tovább járja az elődje által megkezdett utat, és csak pszichikailag próbál hatni a játékosokra, vagy teljesen más irányba indul el. Mivel én a saját elképzeléseimben hiszek, utóbbi mellett döntöttem. Ez értelemszerűen több elméleti foglalkozást kíván, így ezen a héten igyekeztem minél több időt annak szentelni, hogy elbeszélgessek a futballistákkal. Megesett, hogy egy-két szünet beiktatásával négy órán keresztül mondtam a magamét, és bizakodással tölt el, hogy a negyedik óra utolsó percében is azt tapasztaltam, a fiúk figyelnek rám.
Jókat mondhatott: csütörtökön gólparádét rendezett a gárda.
A kezdés valóban fantasztikus volt, de aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy egy tréner négy-öt nap alatt képes csodát tenni, tévedésben van. Ha ez így működne, heti egy edzőváltás lenne a bajnoki cím receptje…
Kispesten most alighanem tiltakoznának ez ellen: hírlik, a szurkolók tárt karokkal fogadták.
A minapi ankéton magam is úgy éreztem, örülnek nekem. Bár azt nem tagadom, hogy meglepett a tapsuk, ugyanis még semmit sem tettem le az asztalra, de a bizalmukat igyekszem jó eredményekkel meghálálni. Hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy annak a patinás klubnak a vezetőedzőjét, amelyet Honvédként ismer a világ, ma Sisa Tibornak hívják. Szoktam mondani, nem az a típus vagyok, aki az asztal körül érzi jól magát, a pálya, a kispad, az öltöző az én világom. Ezért sem baj, hogy nem költözöm Budapestre, hiszen a végén még megszédítenének a nagyváros fényei. Jobb nekem, ha esténként hazamegyek a fatornyos kis falumba, ott úgyis a helyükre kerülnek a dolgok.
Aki a héten látta a Honvédot, állítja, a szakvezető által megkövetelt csend, rend, fegyelem és figyelem mellett a jó hangulat volt az úr.
Szeretem, ha jó a hangulat, főleg, ha én csinálom… Talán mert tanárember vagyok, némileg más a stílusom. Egyik korábbi játékosom jelentette ki egyszer: „Tréner, maga még a mély depresszióban szenvedőket is egy hét alatt rávenné arra, hogy vegyenek fel százéves kölcsönt…”
A Vasas elleni meccs előtt ideges volt?
Azt az edzőt még nem találták fel, akiben ne dolgozna drukk egy-egy mérkőzést megelőzően. Vagyis igen, feszült voltam, mégiscsak ez volt a hivatalos bemutatkozásom.
És Diósgyőrben ideges lesz?
Mi az, hogy! Sok szépet kaptam a csapattól, a drukkerektől, ezt szívvel-lélekkel elvégzett munkával igyekeztem viszonozni. Az persze eszembe sem jutott a januári távozásomkor, hogy márciusban már ellenfélként térek vissza. Nem titkolom, amikor a Honvédtól megkerestek, jeleztem: örömmel vállalom a felkérést, ám ha egy mód van rá, a DVTK elleni bajnoki után ülnék le a padra. Aztán rádöbbentem, az mégsem járja, hogy húzom-halasztom a dolgot.
folytatás...
