A jó futballhoz nem elég a világbéke

minden rossz, azt kell megnézni, mi a teendő. Az elnökség ezért a halasztás mellett hozott egy határozatot, hogy az OLLÉ mintájára ki kell dolgoznunk a következő havi ülésre egy programot, amelyen keresztül pénzt tudunk bevonni a klubok infrastruktúrájának korszerűsítésébe. Azért, hogy a pályák fűthetőek legyenek, épüljön még több műfüves játéktér, és ne kényszerüljünk a jövőben ilyen halasztásokra.

Saját beruházásuk, a telki edzőközpont építése és a tervezett Nemzeti Stadion tervezése hogy halad?

Nagyszerűen. Az időjárás enyhülésével Telkiben a munka fel is gyorsulhat, és nem látom akadályát a május elejei átadásnak. Ez korszakos értékű esemény lesz. Azzal, hogy a különböző csapatok itt modern igényeknek megfelelő, ideális körülmények között készülhetnek, a szakmai munka színvonala is nő, és ez jobb teljesítményt hoz ki a játékosokból. A stadion terve jelenleg a kormány előtt fekszik egy igen alapos előkészítő munka után, és bízom a felépítésében. Újra ide kanyarodom: korszerű stadionba sokkal több néző jön ki, a játékosok teljesítménye is javul, és ha ez csak fél gólt vagy hárommal több szögletet jelent mérkőzésenként, már jobb eredmények is születhetnek. Nálam minden tervnek, programnak és ötletnek egy a kiindulópontja: miként javíthatja az a futballisták pályán nyújtott teljesítményét? Ez a meghatározó, hiszen csak így lehet győzni, és a sikerrel lehet növelni a nézőszámot, a szponzorok jelenlétét.

A játékot a közelmúltban nemcsak a halasztás, hanem néhány kínos ügy is háttérbe szorította. Ezek közül a legkínosabb Bicskei Bertalan levele, aki szerint – röviden összefoglalva – a szövetségben zajló szakmai munka tartalma és stílusa is enyhén szólva megkérdőjelezhető. Erre ön azzal felelt, hogy beszélt a betegségéről, a fizetéséről, csak a mondandó lényegéről nem szólt. Miért nem?

Nem szívesen foglalkozom ezzel a problémával, mert én már lezártam, de nem szeretnék udvariatlan lenni a Nemzeti Sport olvasóival sem azzal, hogy nem felelek a kérdésre. A lényeg számomra az, hogy egy szerződéssel alkalmazott ember, aki nagy feladatokat kapott az MLSZ-ben, általam most sem teljesen tisztán látható okok miatt suttyomban elfogadott egy külföldi állást, és onnan írta meg kifogásait, véleményét, ahelyett, hogy szemtől szembe elmondta, majd elköszönt volna. Így nem lehet faképnél hagyni egy közösséget, amely mindig kiállt mellette, és alighanem ezért mondtam olyan tényeket is el, amelyeket talán nem kellett volna, de nekem ezt a közösséget meg kell védenem.

Én akkor is azt mondom, hogy a levél valós gondokat feszeget, amelyek mellett hiba lenne szó nélkül elmenni. Nyilván ön is tudja, hogy ami a télen az utánpótlás-válogatottak körül zajlott, a nyolc hétvégi összetartás és ebben a programban a klubokkal való kapcsolatattartás rengeteg feszültséget gerjesztett a hazai szakemberek körében.

Igaza van, helytelen lenne szőnyeg alá söpörni egy létező problémát. Azt mondtam a legutóbbi elnökségi ülésen, hogy rengeteget dolgoztunk az elmúlt időszakban, ezt az ellenségeink sem vitathatják, de nem lett minden tökéletes, és vagyunk már olyan erősek, hogy hibáinkat is elismerhetjük. Az igazi alkotó légkörhöz valóban feszültségektől mentesebb, konstruktívabb együttműködésen alapuló munkára kell törekedni a magyar futball roppant érzékeny miliőjében, ebben én az élen szeretnék járni. A következő hónapokban az utánpótlás fejlesztési programjaiba például be kell vonnunk mindenkit, aki csak dolgozik a sportágban, szükségünk van a párbeszédre, a gyerekekkel foglalkozó klubok, akadémiák és szakemberek véleményére.

Csakhogy ön is megsértette a honi edzőket, amikor azzal indokolta a Hollandiából importált szakemberek megjelenését, hogy itthon kicsi a tudás…

Egyrészt nálunk valamiért nem sűrűn bukkannak fel kiválóan képzett klasszisok, és ez aligha véletlen. Másodszor pedig az ön által említett mondathoz mindig hozzátettem, hogy én is magyar edző vagyok, tehát a kritika egyben önkritika is. Például a Jámbor Lászlót érő bírálatok általában szubjektív elemeken alapulnak, és tudtommal még egy sem érintette munkája tartalmát. Ha meg is teremtjük a világbékét, azt akkor is látnunk kell, hogy a játékosok felkészítése terén nem a stílusban, hanem a szakmai munkában érhető tetten a lemaradásunk.

Van viszont egy szigetünk, amelyen béke honol, és ez a válogatott. Már árulják a jegyeket a Málta elleni selejtezőre, és toborozzák a nézőket. Ennyire biztosak benne, hogy négy nappal korábban legyőzzük Albániát, és minden adva lesz a fesztiválhoz?

Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy kikapunk. Ez nem azt jelenti, hogy lekezelem az albánokat, egész egyszerűen én huszonöt-harmincezer nézőt ígértem Erwin Koemannak Málta ellen, és nagyon bízom benne, hogy tudom tartani a szavam. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ne kapjunk ki Tiranában.