Már a jövőnek dolgoznak

Kinevezése előtt ön kereste a honi futball kegyeit – vagy fordítva? Kinevezése előtt ön kereste a honi futball kegyeit – vagy fordítva?

A futball keresett engem – vágta rá Lendvai János, a szep-temberben megalakult Magyar Gyermeklabdarúgó-szövetség elnöke. – Kisteleki István, az MLSZ első embere újságolta terveit, s telibe talált a felkérése. Négy fiúunokám van, s bár a legkisebb csupán féléves, nem zárható ki, hogy ő is lelkes kis focista lesz. Ami engem illet, tizennégy esztendősen szívizomgyulladás miatt egy időre fel kellett hagynom a játékkal. Bár később kispályáztam még, súlyos lábtörésem megálljt parancsolt. Megmaradtam viszont szurkolónak, a sportág sok más mellett fontos szerepet tölt be az életemben.

Mit mondott Kisteleki István, mi lenne a feladata?

Először felvázolta, mi az újonnan alakuló tagszövetség célja. Érdekesnek tartottam, amit mondott, egyből eszembe jutott: nagy kihívás. Az elnök úr pedig jelezte, olyan vezetőt szeretne, aki kézben tartja a folyamatokat, és határozottan irányít. A szakmába nincsen beleszólásom, a háttérben folyó szervezési, pénzügyi munkákat felügyelem.

Ön egy honi pénzintézet elnök-vezérigazgatója. Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy a gyermeklabdarúgó-szövetség elnöki posztja a személyének vagy inkább az ön által vezetett banknak szólt-e?

Szigorúan a személyemnek. A bank ettől teljesen független, kialakult már a saját támogatási politikánk – egyebek mellett áldozunk a sportra és a kultúrára is. Rossz fényt vetne a kezdeményezésre, ha valaki csak pénzügyi megsegítés fejében kapna funkciót a szervezetben.

Viszont ismerje el, hogy a mai futballellenes közhangulatban nem feltétlenül növekszik a népszerűsége annak, aki a honi sportágban bármilyen tisztséget vállal.

Nem is az arculatépítés vezérel. Fontos leszögezni, hogy a jövőbe fektettünk, amikor azt mondtuk: teremtsük meg annak lehetőségét, hogy minél több öt és tizenkét év közötti gyermek futballozhasson szervezett, intézményi keretek között.

Azt gondoltam, a felvetésre rávágja majd, hogy a gyermeklabdarúgás olyan sziget, amelyet még nem fertőzött meg a honi futball „járványa”.

Ez is igaz, de újból hangsúlyozom, hogy a szövetségünk nem elsősorban a máért van. A jelszavunk az is lehetne, hogy a jövőért, a jövőnek dolgozunk.

De vajon mi lehet a sportág igazi értékmérője? Hogy hány gyermek labdarúgót regisztrálnak, vagy hogy a lelátókon közben eluralkodik a nyomasztó érdektelenség?

Ne várja el, hogy állást foglaljak a kérdésben. A mi feladatunk egyszerű. Azt szeretnénk, ha minél több gyermek sportolna. Ebben a korban nem a versenyzés a cél, a futball tömegsportjellegét kell erősíteni. A kiválasztás és az akadémiai képzés már egy következő lépcsőfok. Arra törekszünk, hogy elérjük, a fiatalok a játék öröméért kergessék a labdát. Ha pedig a gyermek tehetséges és kellően alázatos, a megfigyelők úgyis kiemelik. S ki tudja? Lehet, sztárjátékosokat adunk a magyar futballnak… Ehhez szeretnénk mi a magunk szerény módján hozzájárulni. Szolid támogatásról van szó, de mindenkinek jut mez és nadrág, az anyagi források ehhez kétezer-kilenc végéig megvannak.

A laikus szülő azt gondolná, hogy hosszabb távra terveznek.

Hosszabb távra is tervezünk. Tanévekben gondolkodunk, amelyek azonban nem esnek egybe a pénzügyi évvel. És mivel állami forrásról beszélünk, mindig rögzíteni kell, hogy teszem azt a húsz vagy huszonöt fillért hova és miért tesszük.

Nem azért a húsz fillérért, ám nehezen feledem a ZTE-elnök, Nagy Ferenc szavait, aki azt mondta: nem örül, hogy gyerekek sokaságát látja Beckham- vagy Ronaldinho-mezben…

A jelenség kétségtelenül aggasztó. De hát mit lehet csinálni, ha idehaza nincsenek kimondott sztárok? Ezért tartom lényegesnek, hogy a nagyköveti rendszerünk keretében volt és jelenlegi válogatott futballisták látogassák a kicsik edzéseit, tornáit. Nagyobb hatással van egy példakép akkor, ha személyesen is jelen van, a gyerekek nem csak a televízióban vagy az újságban láthatják. Hiszem, hogy jó úton haladunk, és húsz év múlva elmondhatjuk majd: hozzájárultunk a mostaninál talán egészségesebb nemzedék felcseperedéséhez. Sőt nemcsak hiszem, hanem biztos is vagyok benne.