Étvágygerjesztő meccs

„A januári, Kapfenberg elleni Közép-európai Liga-elődöntő óta valami elszakadt az amerikai légiósnál” – mondta Rashad Bellről épp egy hete Peresztegi Nagy Ákos, az Albacomp vezetőedzője. A magyar férfibajnokság élvonalának legponterősebb játékosáról beszélt így, aki az ominózus meccs óta tíz találkozón lépett pályára, és teljesítménye valóban elmaradt a tőle januárig megszokottól, igaz, nyolc pontnál így sem adta egyszer sem alább. Sőt tíz alá is csak háromszor került, de a légiósoktól leginkább elvárt „húszast” is csupán ugyanennyiszer sikerült elérnie, miközben a mesterlövészek listáját 22.2-es pontátlaggal vasárnapig vezette az Uniqa NB I A-csoportjában.

Bell a Körmend ellen is kifejezetten gyengén kezdett, el-eltünedezett a mezőnyben, ami egy gólgyárostól alibi játék. Nagyon mellédobott egy hármast, mentségére szóljon, hogy utánament a lepattanójának, vissza is szedte, és a gyűrűbe gyötörte a labdát – ez volt az első két pontja, és a negyedik percig kellett várni rá. Utána megint hosszú szünet, miközben kihagyott két büntetőt, és egyszer még a labdát is elhagyta pattogtatás közben, mígnem… Egyszer csak összeszedte magát, elsősorban mentálisan, és elkezdte gyártani a csúnya, ám roppant értékes palánk alatti duplákat – éppen olyan kosarakat, amilyenek a négyes poszton játszó játékostól elvárhatók.

Végül nyerő ember lett. Állítólag volt a héten egy hosszabb beszélgetése az edzőjével, amolyan tényfeltáró, tisztázó. Úgy látszik, sikerült kivesézni a problémákat, hisz majdnem harminc pontot szerzett, egy perccel a meccs vége előtt dobott triplája pedig az ellenfél kivégzésével ért fel.

„Ez a Körmend nem az a Körmend, amelyet a szurkolók az elmúlt években láthattak. Egy-két játékosnak el kellene gondolkodnia” – fakadt ki Peter Stahl, a Polaroid-Lami-Véd Kömend szakvezetője február 22-i számunkban, a piros-feketék legutóbbi bajnokija után. Amelyet épp Dombóváron játszott a gárda, a német tréner előző kenyéradója ellen. Stahlban nyilván dolgozott a bizonyítási vágy is, de a mérkőzés lefújása utáni nyilatkozatára ezzel együtt is sokan felkapták a fejüket. Bár az enélkül is világos volt, hogy nincs minden rendben a háromszoros bajnok háza táján, amelynek visszaesése különösen az előző évadhoz viszonyítva szembetűnő: az együttes akkor másodikként zárt, most tizedik.

Pedig az elmúlt az idényben is mélyről küzdötte vissza magát, de tavaly ilyenkor már javában tartott hosszú veretlenségi sorozata, miközben most ötmeccses vesztőszériával a háta mögött vágott neki a fehérvári túrának, ahol a listavezető várt rá oroszlánbarlangjában. Jellemző szurkolói hűségére és kitartására, hogy még így is sokan elkísérték a körmendieket, és összességében tetszhetett is nekik, amit láttak, pedig a kezdő feldobáskor nem volt túl harsány a piros-fekete B-középből ilyenkor rendszerint felhangzó, „Győzni kell!” kezdetű rigmus. És nem sok hiányzott a sikerhez, de van, ami ennél is fontosabb: végre a játékosok hozzáállásában sem lehetett kivetnivalót találni, a vasiak nagyon odatették magukat. Bár ha igaz a pletyka, újabb vereség esetén a klub búcsút int valamennyi idegenlégiósának, érthető, hogy csipkedték magukat a külföldi kosarasok. Is.