A Tatabánya nyert, és bejutott a döntőbe a kézilabda Európa-kupában

Meg kellett dolgozniuk a pénzükért a tatabányai kézilabdázóknak a munka ünnepén az Ek-elődöntő visszavágóján. A párharc első meccsén az Izvidjac Ljubuski otthonában 33–31-re kikaptak, a balkáni együttes első sora nagyon megnehezítette a Bányász dolgát. Viszont a kétgólos vereség egyáltalán nem tűnt ledolgozhatatlan hátránynak, és volt egy olyan érzésünk, hogy a hosszabb kispadnak még lesz jelentősége a 120 perc során.

Fél órával a meccs előtt háromszektornyi vendégszurkoló érkezett meg a csarnokba, akik a kezdő sípszót megelőzően a Tatabánya-drukkerekkel közösen éltették Josip Saracot. A magyar csapat balátlövője az Izvidjac saját nevelésű játékosa, aki jelenleg súlyos betegséggel küzd.

A meghitt pillanatok után aztán megkezdődött a találkozó, méghozzá egy trükkös Krakovszki Bence-hetesgóllal. Az első percekben a balszélső mellett a balátlövő Dmitrij Zsitnyikov volt igazán elemében, a jó kezdés a 4–2-vel megvolt. Aztán a következő szakasz már nem alakult a legjobban, Milos Knezsevics ziccereket védett, pillanatok alatt fordított a bosnyák együttes. A Bányász rengeteget hibázott, amit az ellenfél kegyetlenül kihasznált, 11–8-ra, majd 15–11-re is meglépett.

Az Izvidjac addig parádésan játszó horvátja, Diano Cesko megszerezte a negyedik gólját, majd kiszállt a meccsből, miután a 18. percben belenyúlt Sztraka Dániel arcába, amiért a játékvezetők azonnali piros lappal a lelátóra parancsolták. Demis Grigoras vette a hátára a hazaiakat, valamint a rutinos Fahrudin Melics két hétméteresét is kivédő Andó Arián.

Már a szünet előtti percekben egyre nagyobb volt a tűz és a feszültség a pályán és a lelátón. Nem véletlenül, minden jelenetnek óriási jelentősége van egy ilyen szoros párharcban! Hármas emberhátrányban fejezte be a félidőt a Bányász, de az utolsó szó így is Baptiste Damatriné volt, aki 20–19-es vezetéshez juttatta csapatát.

Patrick Lemos góljaival folytatódott a meccs, 22–19-nél először álltak továbbjutásra a „kék tigrisek”. A brazil játékos nemsokára Meliccsel állt párba, egyszerre állították ki őket. A rengeteg tatabányai kiállításnak köszönhetően a 45. percben ismét a vendégek voltak a hullám tetején, de így is hetesig mentek a hazai akciók. Mindig más állt oda, de mindenki bedobta a magáét, 33–31-ről indult az utolsó tíz perc.

Miközben az Izvidjac láthatóan az utolsó erőtartalékait mozgósította, Andó kivédett egy hetest. A másik kapuban Aldin Alihodzicnak főszerepe volt abban, hogy a Bányász nem zárta le a meccset. Két-három gól között mozgott a különbség, Grigoras 2:14-gyel a vége előtt fejbe dobta a kapust, de emberhátrányban Matej Havran óriásit védekezett. 

A Bányásznak labdája volt a továbbjutáshoz, Lemos tört be és bombázta be a mindent eldöntő gólt. A Tatabánya 37–34-re legyőzte az Izvidjacot, és összesítésben egy góllal megnyerte a párharcot. A nagy múltú magyar klub története első nemzetközi kupadöntőjére készülhet!

FÉRFI KÉZILABDA EURÓPA-KUPA
ELŐDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
MOL TATABÁNYA KC–RK IZVIDJAC LJUBUSKI (boszniai-hercegovinai) 37–34 (20–19)
Tatabánya, 3679 néző. V: Borge, Nygren (norvég). 
TATABÁNYA: Székely M. – Éles 2 (2), Mosindi 1, Vajda H. 1, Taleszki 1, ZSITNYIKOV 3, Krakovszki B. 4 (2). Csere: ANDÓ (kapus), Rodríguez P. 1, GRIGORAS 9, LEMOS 6, SZTRAKA 5, Plaza 1, Havran, DAMATRIN 3 (2), Papp T. Edző: Tóth Edmond
LJUBUSKI: Knezsevics – MELICS 7 (2), Odak 4, SAHINOVIC 4, Lukenda 3, Cesko 4, Simic. Csere: ALIHODZIC (kapus), Bebek 3, Semic 1, Misetic 2 (1), Stijovic 2, Lasic 3, Katic 1. Edző: Ivan Dzolic
Az eredmény alakulása. 6. perc: 4–2. 12. p.: 6–7. 18. p.: 9–12. 23. p.: 11–15. 27. p.: 16–16. 34. p.: 22–19. 42. p.: 26–27. 46. p.: 29–28. 51. p.: 34–31. 55. p.: 35–33. Kiállítások: 18, ill. 16 perc. Hétméteresek: 7/6, ill. 6/3
Továbbjutott: a Tatabánya, 68–67-es összesítéssel
MESTERMÉRLEG
Tóth Edmond: – A mérkőzés előtt azzal is motiváltam a fiúkat, hogy nagyon ritkán tud egy játékos vagy csapat nemzetközi kupában döntőt játszani. Higgyék el, hogy ez ritka pillanat lehet, mindenkin látszott egész héten, hogy nagyon szeretné. Ettől kicsit görcsösebb lett a játékunk, de az akarás valahol megmutatkozott, a végén sikerült azt a minimális különbséget kiharcolnunk, ami a továbbjutáshoz kellett.
Ivan Dzolic: – Amikor igazán kellett volna, nem tudtunk nyugodtak maradni és megtartani előnyünket a végjátékra. Nagy szívvel küzdöttünk, büszke vagyok a csapatomra, hátha a tavalyi és a mostani elődöntő után jövőre sikerül a fináléba jutás is.