Még nem az a Totti
Szemmel látható a változás a pályán az eredményekben és a játékban is, amióta Dwight Lodeweges ül Huub Stevens helyén. Mit csinálnak másként?Szemmel látható a változás a pályán az eredményekben és a játékban is, amióta Dwight Lodeweges ül Huub Stevens helyén. Mit csinálnak másként?
Gyakorlatilag mindent. Lodeweges nem szorít keretek közé bennünket, nem írja elő, mikor telefonálhatunk, nem mondja, hogy az edzésen nem oszthatunk ki egy kötényt, nem szabályozza minden pillanatunkat. Mindenkivel leült beszélgetni, és valamennyiünktől azt kérte, amit a legjobban tudunk, azt szeretné látni tőlünk a pályán. Nekem például azt mondta, nem szeretne meglátni balbekkben. Egyébként is szereti a támadófutballt, és most sokkal látványosabb és élvezhetőbb a csapat játéka, mint volt Stevens alatt.
Azt is megmondta önnek, hogy mindig kezdeni fog?
Azt nem. De érzem, hogy bízik bennem. Amikor kijöttem Eindhovenbe, ő volt a csapat másodedzője, ő fordított nekem angolra. Tudom, hogy kedvel, és nagyon is tudja, mire vagyok képes. Azt kell játszanom, amit szeretek és amit a legjobban tudok. Ettől persze megnőtt az önbizalmam, és ezzel nem csak én vagyok így, az egész csapat sokkal felszabadultabban játszik. Nem véletlen, hogy négy meccsen rúgtunk tizennégy gólt.
Ön mindjárt hármat, mégpedig Lodeweges első meccsén. Mire számítanak, téma még önök között a bajnoki cím?
Nem lenne reális, ha a bajnoki címről álmodoznánk. Az AZ Alkmaar tizenöt pontos előnye nemcsak azért behozhatatlan, mert nem rossz a sorsolása, hanem mert annál sokkal jobb csapat, mint hogy egymásután hatszor is bukjon. Márpedig csak így lehetne megelőzni. A második hely viszont igenis téma, és az még Bajnokok Ligája-szereplést ér. Hat ponttal áll előttünk a második helyen a Twente, és a jövő héten éppen ellene játszunk. Igaz, idegenben, de mostani formánkban nyerhetünk, és ugyanez a tervünk péntek este a Heerenveen ellen a Philips-stadionban is. Ezzel közvetlen riválisainktól vehetnénk el pontokat, csakúgy, mint tettük legutóbb a Groningennel szemben.
Eindhovenben bajnoki címhez szoktatta a csapat a szurkolóit. Ők hogyan fogadták az őszi borzalmat, tudnak még szorítani a második helyért?
Nekik is szörnyű volt megélni, amivel mi is nap mint nap szembesültünk. Rossz volt olyan edzővel dolgozni, aki láthatólag nem szerette a játékosait és a csapatot sem. Kínlódtunk a pályán, szurkolóink pedig szenvedtek a lelátón a csapat játékát látva. Most viszont honorálják, hogy a dolgok száznyolcvan fokos fordulatot vettek, és tudnak szurkolni a második helyért hajtó csapatnak is, ha a pályán kiteszi a lelkét.
Azt mondta, megnőtt az önbizalmuk. Magyar játékos általában össze szokott zuhanni, ha nem megy a csapatnak. Önnel ez nem így van…
Ilyenkor el szoktam gondolkodni, honnan is indultam, és hol tartok most. Egy olyan klubban játszhatok hétről hétre, ahol sorban állnak a csapatba kerülésre törekvő játékosok. Most kell megszakadni, és akkor a munkának meglesz az eredménye. Azt követi az önbizalom is, jönnek a jó megoldások.
Mostanában újra felismerik az utcán?
Eindhoven kis város. Általában felismernek, itt minden a futball körül forog, igaz, az ősszel kevesebben jöttek oda hozzánk. Friss élmény, hogy éppen egy áruházban voltunk, amikor bejött három vevő, és megismerve közös képeket készítettek velünk, egyikük pedig Dzsudzsák-mezt íratott alá velem.
A diszkóban be kell mutatkoznia? Francesco Totti régi csajozós dumája volt, hogy egyszerűen bemutatkozott: Totti vagyok, az a Totti…
Hát én még nem tartok ott, de a szinglik szerencsés életét élem, és előfordult már, hogy a diszkóban is felismertek…
