Elszántan küzdött, és nyert a Honvéd

Lélektan.

Tagadhatatlan, hogy a fizikai és a játéktudásbeli képességeken túl a pszichés állapotnak is nagy szerepe van egy-egy jelentős összecsapáson, márpedig a Honvéd– Eger rangadó mindkét együttes számára kulcsfontosságú volt. Ha a Domino nyer, megelőzi a második Ferencvárost, ráadásul ebben az esetben az Eger ott reked a számára nem annyira kedvező negyedik helyen, viszont ha a hevesiek győznek, továbbra is teljesen nyílt marad a Fradi, Honvéd, Eger trió versenyfutása. A mérkőzés első, lélektanilag is fontos pillanata az első és a második negyed fordulóján jött el, amikor 2:39 perc alatt három gólt is szerzett a vendégegyüttes. Ekkor úgy tetszett, a Vasas elleni bukás után a Kőér utcában javítanak Gerendás György pólósai, hiszen hiába volt még rengeteg idő hátra, a jó kezdésre lehet(ett volna) építeni.

„Nehéz volna megmagyarázni, mi történt – mondta utóbb BirosPéter, az Eger kapitánya. – Nem koncentráltunk, hibáztunk, és egyre idegesebben, kapkodva pólóztunk. Jó lenne, ha tudnám, mi volt ennek az oka... Még arra sem hivatkozhatunk, hogy a kapufáról kifelé pattantak a labdák, mivel nem játszottunk jól.”

Biros Péter nyilatkozatából is kiolvasható, hogy az Eger bizony nem tudta meglovagolni a jó rajtot. A következő hat(!) gólt ugyanis a Honvéd lőtte; 3–3-nál például a látogatók négy támadója vitte három Domino-védőre a labdát, amikor Szivós Márton otthagyta emberét, s kisebb búvárkodás után kiütötte a labdát Biros kezéből. A trükkös labdaszerzés után az ellentámadásból kiharcolt ötméterest biztos kézzel értékesítette. Ő volt a mérkőzés egyik legjobbja, míg a másik a pazarul védő Gergely István.

Noha Biros 12:20 perc után (amikor már kórusban kiabálták az egri szurkolók, hogy „Hol a csapatunk?”) megtörte övéi gólcsendjét – s továbbra is „csomagban” dobálták a felek a gólokat: kettőt a vendégek, kettőt a Honvéd, végül még kettőt az Eger –, ám 7–3-ról már nem tudtak felállni a hevesiek.

„Kezdhettünk volna jobban, de remekül összpontosítottunk, elszántak voltunk– elemzett SzivósMárton. – A három gól ugyan megnyugtató előnynek számított, de elég csak az athéni olimpia döntőjére gondolni: az is bizonyította, hogy ilyenkor sem szabad magát elbíznia egy csapatnak. Miután átvettük a vezetést, már a rutinunk is sokat segített.”