A reménytelenség küszöbén

Gerendás György a mérkőzés után azt mondta, kevés lenne az edzői nyilatkozathoz rendelkezésre álló terjedelem a problémák boncolására, úgyhogy kíváncsiak voltunk, a szakember szerint miért szenvedett csapata nyolc nap alatt két vereséget (a Vasas és a Honvéd ellen), ráadásul olyan mérkőzéseken, amelyeken alig, sőt szinte semennyi esélye sem volt a győzelemre.

Mi az oka az együttes hullámzó játékának?

Nem játszunk hullámzóan – mondta rezignáltan és szomorúan Gerendás György. – A szezon két topmeccsén, a Magyar Kupa döntőjében és a Partizan elleni hazai találkozón két döntetlent értünk el, azok voltak a legjobb mérkőzéseink.

Azért említettem hullámzó játékot, mert alig két hete még magabiztosan győzték le a Szegedet.

De már akkor is rosszul játszottunk. Körülbelül ugyanannyi hibát követtünk el, csak otthon sikerült nyernünk.

Mi lehet a gyengébb teljesítmény oka?

A vízilabdában kétfajta hibát lehet elkövetni. Az egyik a rossz lövés és pontatlan passz, a másik pedig a játék folyamatában elkövetett hiba. Az első még benne is van a pakliban, bárkivel előfordulhat, nálunk viszont felfogásbeli hibákat látok. A szezon előtt úgy gondoltam, sohasem volt még ilyen jó összetételű együttesem. Négyöt fiatal, akik a csapatba kerülésért küzdenek, a válogatottságért hajtó játékosok, valamint rutinos, sokszoros válogatottak alkották a keretet. Ehhez képest ilyen évet produkáltunk… Korábban gyengébb kerettel jobban teljesítettünk.

Jól indult az idény. Mikor érezte először, hogy gondok lehetnek?

Az Euroliga selejtezői során, amikor a Kassa kaparta ki nekünk a továbbjutást a harmatgyenge csoportból. Meg lehet nézni, a Sibeniknek és nekünk sincs már esélyünk a nyolc közé kerülésre. Az elején még hiányzott Szécsi Zoltán és Biros Péter is, tehát a kapus és az irányító, de a visszatérésükkel sem lett jobb a helyzet.

Mégis, miért nem megy az Egernek? Nem egységes a gárda?

A jó játékosokból nem lesz egyből jó csapat is. Szerényebb állománnyal is szerepeltünk már jobban, és nyertünk, most viszont nincs meg az a szent őrület, ami szükséges a sikerhez. Egy csapat akkor érdemli meg a sikert, ha az első pillanattól az utolsóig hajt, és minden pólós, a cserekapussal bezárólag tesz annyit a győzelemért, hogy megérdemelje. Ezt Molnár Tamás mondta, amikor tavaly nyáron elveszítettük az Eb-elődöntőt. Rossz helyzetben van a sport, az ország, sőt az egész világ. Téved, aki azt gondolja, hogy kivonhatja magát a problémák alól. Most, a reménytelenség küszöbén csak azt tehetjük, hogy sportemberként küzdünk – ez kell ahhoz, hogy emelt fővel tudjunk kiszállni a medencéből, ne eloldalognunk kelljen, mint a Vasas elleni meccs után, illetve most, a Kőér utcában. Szégyellem magam, mert többet kaptunk Eger városától, mint amennyit visszaadtunk.

A városra, mint támogatóra gondol vagy a szurkolókra?

Mindkettőre. Azok a drukkerek, akik vasárnap elutaztak Budapestre, elvárhatják, hogy tizennégy vöröslő fejű, a győzelemért mindent megtevő játékos másszon ki a medencéből. Mert úgy ki lehet kapni.

Mit lehet tenni? Megbünteti a játékosokat, vagy még több lehetőséget ad a fiataloknak?

Nem vagyok az a büntetgetős edző, a fiatalokra pedig, bármennyire tehetségesek, nem szabad még nagyobb terhet rakni. Sportemberként kell befejeznünk a szezont, hogy ne mondhassa senki a mérkőzések után, láttak már minket jobban is játszani, s főleg azért kell tenni, hogy lesajnálóan ne mondhassák ezt.