Görbicz és Tomori gálája

Kilenc nappal ezelőtt ez a meccs is más lett volna. Mint ahogy minden más volt kilenc nappal ezelőtt. Marian Cozmára itt is emlékeztek a szurkolók egy hatalmas transzparenssel, és az első dübörgő tapsvihar akkor tört ki a Magvassy-sportcsarnokban, amikor a hangosanbeszélő közölte a publikummal, hogy nyert a Veszprém.

Konkoly Csaba azt mondta a találkozó előtt, hogy lányai mostanra túltették magukat a történteken (már amennyire ezen túlteheti magát az ember), és a mérkőzésre koncentrálnak. Az elején ez még nem tűnt ki a győriek játékából, akik kissé túlpörögtek – gyorsabban szállt a labda, mint szerették volna. A Podgoricát viszont láthatóan feldobta a múlt heti egygólos győzelem a csoport egyik favoritja, a Valcea ellen. Zsiga Gyula, a vendégek szakvezetője azt mondta, ettől kezdve nekik minden pont ajándék, ám nem lennének délszlávok a délszlávok, ha nem harcolnának minden meccsen úgy, mintha az életük múlna rajta.

Az elején villámgyorsan elhúztak 5–1-re a montenegróiak, főleg Katarina Bulatovics tűnt megállíthatatlannak ez idő tájt, igaz, neki a románok ellen lőtt tíz gólja (is) megfelelő ajánlólevélnek ígérkezett. Kindl Gabriella, a Podgorica újdonsült montenegrói válogatottja (korábban magyar Európa-bajnok) is belőtte első gólját – túlzás volna azt állítani, hogy „énekszó és tánc köszöntötte” az átlövőt a lelátóról. Talán azt nem bocsátották meg az egykori mohácsi lánynak (aki ma már asszony), hogy annak idején Győrből Dunaújvárosba költözött, most pedig már montenegrói válogatott. Vagy egyiket sem. Zsiga Gyulát inkább fogadta taps, mint a játékost.

Amikor Kindl a kapuba talált, már feljövőben volt a magyar bajnok, a Győr megtalálta a ritmust, és előbb Tomori Zsuzsa ötödik góljával egyenlített, majd Görbicz Anita találatával már vezetett, sőt szépen építgette előnyét. A montenegróiak azonban harcmodort váltottak – Bulatovics és Milena Knezevics nem csupán színiiskola, de első osztályú birkózótanfolyam irányítását is bátran vállalhatná. (A torokra ütés alaptantárgy lenne egy ilyen suliban.)

A második játékrészben parázs csata, igazi kupaküzdelem folyt. Mindenki adott és mindenki kapott. Pálinger Katalin zsenialitása tartotta az ötvenedik perc körül úgy öt percig a döntetlent a mi oldalunkon, majd a holtponton Görbicz Anita hetese lendítette át a mieinket. Egészen az utolsó három percig kérdéses volt, melyik fél nyer, akkor a Győr irányítója a szélről amúgy „görbiczesen” kilőtte a hosszút, amivel egyről kettőre nőtt a magyar előny, és a vendégek addigra elkészültek erejükkel. Ezzel már csak Konkoly Csaba csapata százszázalékos a csoportban.