Ördögök és robotok
Futballőrült barátom óvatosságra int: várjunk még a jelzőkkel! A PSV az edzőváltás óta gólt sem kapva nyert meg két meccset, közben kilencszer vette be az ellenfelek kapuját, de ez egyelőre nem jelent semmit. A bajnoki cím védője ezen a két találkozón lényegében analfabéták ellen lépett pályára, akiket fél lábon ugrálva is legyőzött volna, várjunk két hetet a listavezető AZ Alkmaar elleni rangadóig, ott kiderülhet, tényleg új fejezetet ír-e a csapat életében az új edző. Ezen ne múljék, várjunk, de nekem azért eszembe jut egy nem túl régi emlék. Egyik csapatunk kispadjára egy felkészültnek tartott, roppant korrekt, bár élvonalbeli tapasztalattal nemigen dicsekedhető szakember ülhetett le. Néztem az edzését, és ámultam: fantáziadús, a szokványostól eltérő, remek gyakorlatok váltották egymást, de amikor kezdtem volna lelkesedni, a rutinos, válogatottat is megjárt csapatkapitány lehűtött: „Tényleg jó. A baj csak az, hogy elképzelni sem tudjuk róla, hogy a szünetben, vesztett állásnál tudna olyat mondani, amitől megfordítjuk az eredményt.” Hadd idézzek egy személyesebb élményt is. Valamikor az idők hajnalán, a hetvenes évek legelején kutya kemény, de kiskamaszokkal szót érteni képes fiatal edzőnk volt, aki kegyetlenül megdolgoztatott minket, ám a munka jó hangulatban zajlott, az izzadtság mosolygó arcokat szántott. A meccseken mentünk, mint az ördögök, és keresztülgázoltunk mindenkin. Egy cseppet sem szép napon ő távozott, és jött helyette egy másik kutya kemény, ám a végletekig távolságtartó, a fegyelmet a zordsággal összekeverő utód. A meccseken mentünk, mint a robotok, tettük, amit kért, és nem értette, miért nem gázolunk át senkin sem. Csak oda szeretnék kilyukadni, hogy a PSV győzelmében nem a siker ténye nyűgözött le, hanem a felszabadult játék, a bátor kockázatvállalás. Dzsudzsák Balázs szemtelen góljai, Amrabat pimasz sarkazásos találata – márpedig a magyar játékos szerint mindez az új edzőnek köszönhető. Madách Imre után szabadon: Michelangelóval széklábat faragtatva nem haladunk előre, de szürke iparosoktól sem lehet elvárni a Sixtus-kápolna freskóit. Az igazi szakember pontosan tudja, kik, milyen egyéniségek dolgoznak a keze alatt. És ez alighanem fontosabb, mint az edzéseket kitöltő gyakorlatok.
