Lesz ez még jobb is

Volt itt minden, csak éppen ki csiben.

Rendőri készültség: tucatnyi egyenruhás figyelte az érkezőket, gondolták, a hírhedt diósgyőri kemény magot nem árt szemmel tartani – természetesen munka nélkül unatkozták végig a meccset.

Büfé: egy autó csomagtartójából árult egy úr mindenfélét, ami ilyenkor szokásos, még sört is csapolt műanyag pohárba, a végén pedig ingyen osztogatta a szendvicseket – amúgy a nyakán maradt volna.

Közönség: voltak négyszázan. A zöm természetesen a Vasas híveként érkezett, de tízenhúszan eljöttek Diósgyőrből is, megnézni a csapat első idei hivatalos meccsét.

Futball: hát igen, az is kicsiben…

De hát a remény ilyenkor még nemhogy él, valósággal virul: a szurkoló csóválja a fejét, ám azonnal hozzá is teszi, hogy még csak február elején járunk, nincs vége a felkészülésnek, a fiúk előtt sok munka tornyosul. Majd a rajton, meg utána, az idényben kell megmutatni, szóval lesz ez még jobb is.

Induljunk ki ebből: most nem is ez, mármint a parádés játék volt a fontos. A Vasas az Iránban töltött napok után mutatta meg magát a kiéhezett szurkolóknak, a Diósgyőr pedig azért érdekes, mert a téli viharok után az új edző, Gálhidi György ezúttal ült először tétmeccsen a csapat kispadján, ráadásul mindkét szakember szakított a Ligakupa hagyományával – ha egy másfél éves sorozat esetében szabad ezt a szót használni –, és az aktuálisan lehető legjobb összeállításban küldte pályára együttesét. Aktuálisan, hiszen a Vasas napjainkban nélkülözi az éppen Kínában tárgyaló Ognjen Paripovicsot és az Antalyában, az orosz Tomszknál vendégeskedő Németh Norbertet – előbbi játékos sorsa egy-két napon belül, utóbbié tizedikéig dől el, és ha elkelnek, állítólag nem kevés pénz üti az angyalföldiek markát.

Friss szerzemény pedig nem mutatkozott be Mészöly Géza csapatában. A szerb Brane Sztanics csak a jövő héten debütálhat, és akkor érkezik majd próbajátékra még két szerb és egy montenegrói futballista is, ha megfelelnek, velük alakulhat véglegessé a keret. Zajlik tehát az élet a Fáy utcában, ám a legnagyobb kérdés érthetően az, hogy sikerüle nyélbe ütni az üzletet az olasz befektetői csoporttal. A határidő február 15., azaz nyilván izgalmas egy hét előtt áll a klub vezetősége.

„Napokkal ezelőtt elküldtük a szerződést Rómába, és már itt van az olaszok képviselője Budapesten – mondta a műfüves pálya szélén ázó Markovits László ügyvezető elnök. – Hétfőn pontról pontra mindent egyeztetünk, és ha nicsenek komoly, áthidalhatatlan nézeteltérések, alá is írhatjuk a megállapodást. Szeretném viszont hangsúlyozni, erre csak akkor kerülhet sor, ha tökéletesen meggyőződünk róla, hogy a másik fél hosszú távra és garantáltan megoldja a gondjainkat, tehát nem mindenáron akarjuk aláírással lezárni a tárgyalásokat.”

Ha a két fél nem csap egymás kezébe, akkor válik igazán lényegessé, hogy sikerül-e eladni Németh Norbertet és Ognjen Paripovicsot, az értük várt összegből a tavasz egy részét gondtalanul kihúzhatja a klub, amely folytatná a befektető keresését. A vezetőség azonban bízik abban, hogy a jövő hét végére a Vasas jövőjéért aggódó szurkolók fellélegezhetnek. Addig pedig örülhetnek az eredményt tekintve szép kezdetnek is, hiszen a második félidőben valóban jobban futballozó kedvenceik sima győzelemmel erősítették a szebb jövőbe vetett hitüket.

„Sajnos, még csak hatvanöthetven százalékosak vagyunk – ismerte el a mérkőzés után a Diósgyőr vezetőedzője, Gálhidi György. – A szünetig nem volt különösebb gond, letámadtuk a Vasast, amely így nem is tudott kibontakozni, de kiderült, ezt még nem bírjuk kilencven percen át, ráadásul néhány játékos mentalitásával sem lehetek elégedett.”

Ha elfogulatlanul nézte valaki a meccset, az csatlakozhatott a diósgyőri szakember elégedetlenségéhez: maradjunk abban, hogy mindkét oldalon bőven van még mit tenni.

Fogjuk rá: legalább futball volt.

Még ha csak kicsiben is.