Hazatérés, otthonról

Mindent összecsomagolt, semmit sem felejt Dunaújvárosban?Mindent összecsomagolt, semmit sem felejt Dunaújvárosban?

Nincs nagy pakkom, csak a személyes holmijaimat teszem be az autóba – mondta Kercsó Árpád még az indulás előtt. – Ugyanazzal a kocsival kelek útra, amellyel négy évvel ezelőtt Zalaegerszegre átköltöztem.

S mikor jön legközelebb?

Úgy tervezem, két-három hetente meglátogatom a családomat.

Úgy értettem: mikor jön legközelebb Magyarországra dolgozni?

Ismeri a mondást: sohase mondd, hogy soha! De belátható időn belül aligha.

Mennyi időre tervez Csíkkarcfalván?

Abban maradtunk Kurkó János Györggyel, a HC Csíkszereda fő támogatójával és a csíkkarcfalvai központ működtetőjével, hogy legalább hat év kell, mire a munkám eredményt hoz. Rövidebb időre fölösleges lenne mennem, a cél ugyanis az, hogy a kezem alá kerülő fiatalok alkossák majdan a HC gerincét, belőlük kerüljenek ki a válogatott alapemberei. Éppen úgy, ahogy itthon is megálmodtam.

Itthon?

Úgy értem, Magyarországon. Az egyik hazámban. A másik Gyergyószentmiklós és környéke. Erdélyben ott vagyok otthon. Szerencsére Csíkkarcfalvától alig huszonöt kilométerre fekszik a szülővárosom.

Ha tíz éve azt mondom, hogy önként és dalolva tér vissza majd Romániába, mit szólt volna?

Hogy viccel velem, vagy – már ne vegye rossz néven – nem egészen komplett.

Akkor most miért megy?

Mert Zalaegerszegen ellehetetlenedett a munka. Hol a világítást kapcsolták le a csarnokban, hol a bejáratra került lakat. Két hónapra előre sem lehetett tervezni, s ez megmérgezte a korábban családias légkört. Mindezek betetőzéseként a szövetség április közepéig eltiltott a Zalai Titánok mérkőzéseitől, s ezzel a kölyökválogatott szakmai irányításáról is le kellett mondanom. Megértettem, hogy hosszabb távon nem akarják rám bízni ezt a korosztályt.

Elgondolkodott-e azon, hogy Magyarországon sehol sem tudta igazán befejezni, amit elkezdett?

Dunaújvároshoz kötődnek a legnagyobb sikereim, mégis fölöslegessé váltam. A Budapest Starsnál nem egyezett az elképzelésem a vezetőkével, ők nem akarták, hogy saját nevelésű fiatalokkal induljunk el a felnőttbajnokságban. Zalaegerszeg az örök fájdalom, hiszen ott terveztem az igazi kiugrást, de rajtam kívül álló okokból félbeszakadt a munka.

Tényleg megkönnyezte a búcsúzást?

Nemcsak én, a szülők, a gyerekek, sőt a rolbás is. Amikor beszélnem kellett volna, valami fojtogatta a torkomat. Legutóbb a szüleim halálakor éreztem ilyet.

Bízik Kurkó Jánosban?

Nála korrektebb, önzetlenebb embert a két ország jégkorongjában nem ismerek. Ha ő nincs, a Ceausescu-korszak után összeomlik a csíki hoki.

Az a hír járja, hogy már nem akar az utánpótlásra költeni.

Ha nemet mondok neki, tényleg abbahagyta volna.

A világválság az ő üzleteit is megrengetheti…

Nekem azt mondta: ha akarja, a krízis érinti a hokit, ha másként akarja, nem. Hiszek neki, mert saját szemmel láttam, hogy Csíkkarcfalván kétszázötven vadonatúj felszerelés várja a srácokat. Egerszegen összesen négy gyerek kapott ingyenszerelést.

Mióta csábítja?

Tavasszal lesz egy éve, hogy megkeresett. Húztam-halasztottam a választ a Titánok miatt, de tovább nem hitegethettem.

Hogy érzi magát?

Van bennem szorongás, szeretnék már túl lenni az első találkozáson. A feladat nemes: több száz srác közül kell kiválogatnom a legtehetségesebbeket. Valamennyien magyarok, és ismerik a hoki alapjait. Négy korosztályban legalább három együttest akarok kialakítani, csapatonként tizenöt-húsz gyerekkel. Őket személyesen trenírozom, de a többiek munkáját is felügyelem.

Hány zalaegerszegi tanítványa követi?

Egyelőre három: az erdélyi születésű Szabó Pál Krisztián hazatér, jön a fehérvári Vokla Roland és a kapusedzőm fia, Ládai Tamás is. Egy, a pályától háromszáz méterre lévő vadonatúj panzió lesz az új lakóhelyünk.

S mondja: tényleg nem akad Magyarországon klub, amelynek szüksége lenne Kercsó Árpádra?

Sehová sem hívtak. Dunaújvárosban, ahol a házam van, tettem célzásokat arra, hogy szívesen dolgoznék a klubnál. Semmiféle visszajelzés nem érkezett…