Ismét üdvözlök mindenkit Rigából! Olvastam a hozzászólásokat az előző írásomhoz és jó érzéssel tölt el minket, hogy a vereségek ellenére is ennyi szeretet áramlik felénk. Annak is örülünk, hogy reálisan látják a szurkolók a helyzetünket.Egy fontos dolog: (amit meg is jegyzett hakunakuna nevű hozzászóló) bizonyos élettani dolgoknak nem lehet ellentmondani.... Bárcsak mindig varázsolhatnánk valami csodát a mi fantasztikus szurkolóinknak! Igazán megérdemelnék, de sajnos nem mindig megy.Az olaszok elleni meccsen jól kezdtünk, azonban 1-2 kiállítás (köztük az enyém is) megzavarta a csapatot, ezek kivédekezése után sajnos nagyon hirtelen jött a két gól...Leegyszerűsítve a dolgot: mi nem tudtuk kihasználni a lehetőségeinket, az olaszok viszont könyörtelenek voltak.Van egy bizonyos mentális fáradtság, ami az emberelőnyökön ütközik ki a leginkább...Az olaszok elleni találkozón is nagyon kellett volna a csapatnak, hogy a mi sorunk gólt vagy gólokat szerezzen, ne pedig kapjon. Úgy érzem, hogy megyünk előre és akarunk, de egy kis plusz hiányzik. Én lennék a legokosabb és legboldogabb, ha tudnám mi az…Egyszerűen nem tudtunk betalálni, pedig nagyon feldobta volna a csapatot 1 gól a 2. harmadban… Sajnos nem sikerült!Lehetséges, hogy valaki arra gondol, hogy állandóan azzal takarózunk, hogy sok mérkőzést játszunk, akkor csak annyit mondok: lesz olyan játékos aki, Ukrajna ellen a 70-ik (!) meccsét játssza augusztus 20. óta…Az ukránok ellen is megpróbálunk mindent,remélem, hogy sikeresebben, mint eddig. Jelen állapotában a csapat az eddiginél valamivel jobb produkcióra képes. És ezt remélem, meg is mutatjuk az ukránok ellen!