A cár utolsó elsősége

A www.transfermarkt.de című német internetes portál érdekes összeállítást közöl, amelyben az európai élklubok anyagi helyzetét teszi mérlegre. Némiképp meglepő, hogy a rangsor elején a Chelsea áll. Néhány évvel ezelőtt még senki sem csodálkozott volna a tényen, hogy a dúsgazdag orosz milliárdos, Roman Abramovics csapata vezet a hasonló értékek alapján készült összevetésben, a jelen ábra szerint viszont meglepő a „kékek” elsősége. A világválság hatására maga Abramovics jelentette be egy tévéinterjúban, hogy a vagyona – amelyet nyolcmilliárd euróra becsültek, amikor még ment minden, mint a karikacsapás – mostanra éppen a nyolcadára csökkent, és több hírforrás is kész tényként közölte, hogy „Roman cár” eladni készül kedvenc „játékszerét”, a Chelsea Football Clubot.

Persze a gazdagság nem feltétlenül jelenti, hogy az orosz mágnás meg is tartja a Chelsea-t, főleg annak tükrében, ahogyan mostanában a dolgok mennek a Stamford Bridge környékén. A Chelsea szurkolói nyilván szívesen cserélnének az ezen a listán éppen csak kedvenc csapatuk mögé szoruló Barcelona rajongóival. A katalánok bizonyosan nem bánkódnak ezen elsőségük elvesztése miatt, hiszen a varázsló Lionel Messi és bűvésztársai a fellépéseikkel hétről hétre egyik örömmámorból a másikba kergetik azokat is, akik nem feltétlenül a „blaugrana” elkötelezett hívei.

A közölt táblázatokból egyébként kiderül, hogy a játékosok személyre szabott „árát” tekintve a Barcelona áll a sor elején, s ez nem ellentmondás, ugyanis a katalán elitalakulat 24 játékosra fordítja az első táblázatban feltüntetett öszszeget, míg a Chelsea keretében hárommal több a fizetett alkalmazott.

Ha a két klub játékosainak értékét lebontjuk, látszik, hogy a Barcelonánál Messi az „MVP” – 55 millió euróra taksálva, Samuel Eto’o 42-vel a második, Xavi 40nel a harmadik, a legutolsó Víctor Sánchez 800 ezerrel –, a Chelsea-nél ugyanezen a listán Didier Drogba áll a legelőkelőbb helyen 40 millióval, Frank Lampard 37tel és John Terry 33-mal követi, három tini az utolsó 50-50 ezer euróval, az ismert nevek közül a második számú kapus, Henrique Hilário a „legértéktelenebb” – kereken egymillióval.

Ha összevetjük Messi és Drogba elmúlt fél évben nyújtott teljesítményét, nincs az a könyv, amelyen egy oldalra kerülhetne a két – képességeit tekintve – egyaránt világklasszis labdarúgó.

Ha az első tízben szereplő klubokon végigtekintünk, nem véletlen, hogy az angol és az olasz élvonal uralja a listát, a két spanyol sztárcsapattal együtt. Igen érdekes az is, hogy a vasaltabb gazdálkodást folytató Bayern München a játékosokra lebontott statisztikában befér a legjobbak közé. A bajor keretben Franck Ribéry a legértékesebb (35 millió euró), Philipp Lahm 25-tel a legmagasabbra taksált német.

„Egyéniben” az aranylabdás Cristiano Ronaldo „viszi a bukszát” – kereken 60 milliót ér. Messit és Kakát 55-re taksálják, David Beckham futballtudománya kilencet ér, persze az ő reklámértéke talán annál is több, mint amenynyit az egész Milan-keret kitesz. A Real Madrid keretében – talán a hazafiúi érzést erősítendő, talán azért, mert az elöljárók lassan rájöttek, kik azok, akik a legeltökéltebben harcolnak a csapatért, s a „királyért” – Iker Casillas és Sergio Ramos a legmagasabban jegyzett 32-32 millióval.

De ne legyen kétségünk: nem ez a lista tükrözi legjobban a zöld gyepen jelenleg uralkodó erőviszonyokat. A Juventust a hátán cipelő, sokadszorra is megújulni képes Alessandro Del Piero 15 millióra értékelődött, az ősszel szinte semmit sem játszó David Trezeguet 25-re, ugyanannyira, mint az Internél csődöt mondó, mostanra a Chelsea büdzséjét „erősítő” Ricardo Quaresma.

De azért jó játék…