Nem ismerem közelebbről Kindl Gabriella döntésének hátterét, de abban biztos vagyok, hogy sem ő, sem más nem választ magának másik hazát, ha otthon minden tekintetben elismerik. A magyar válogatottban kétszázhatvankilencszer szerepeltem, az osztrákban százvalahányszor, ezt nem is tudom pontosan… Már Németországban játszottam, amikor nekem kellett hazatelefonálgatnom, hogy kellek vagy sem. Amikor a Hypóba kerültem, Gunnar Prokop felajánlotta a honosítást, s akkor már éreztem, otthon nem kellek. Volt egy-két álmatlan éjszakám a válogatott váltás előtt, de játszani akartam. Nekünk – gondolok itt a hajdan osztrák, német és francia színekben játszó Elekes Csillára, Kiss Évára, Rácz Mariannra, Szabó Melindára – nincs túl sok időnk a tudásunk úgymond gazdasági hasznosítására, a profiknak ki kell használniuk minden lehetőséget. Nem lettem kevesebb azzal, hogy osztrák válogatott voltam, s ma is azt mondom, jó döntés volt.
