A meg nem értett emberek közé soroltak itthon, ráadásul soha senki sem figyelmeztetett, hogy egyszer véget ér a sportpályafutás. A spanyolországi profiskodás aztán sok mindenre ráébresztett, arra is, hogy a labdarúgásról vallott nézeteim helyesek, s hogy erkölcsi kérdésekben sem járok tévúton. A profi világban szerzett tapasztalatok hatással voltak civil életemre, s nem elsősorban a pénzre gondolok. Kint tudatosan készültem a játékos-pályafutásom utáni időszakra, s mert soha semmit sem kaptam ingyen, mindenért megküzdöttem, így tudtam, hazatérve sem lesz másképpen. A pénz, az anyagiak azonban nem elegendőek a boldoguláshoz, a családom nélkül semmire sem mentem volna. Bizonyosan sokan irigyelnek, s a szerencsét emlegetik velem kapcsolatban, ám elfelejtik: csak azok mellé áll a szencse, akik tesznek is érte.
