„Mi játszottunk mezőnyfölény ben, s nekünk volt több helyzetünk...”
Szokták mondani, attól szép a futball, hogy mindenki másként látja.
A fenti mondat ugyanis egyaránt elhangzott Mészöly Géza, a Vasas és Tomiszlav Szivics, a KTE vezetőedzője szájából.
Mindkét szakvezető elégedetten nyilatkozott a találkozót követően, kiemelve, hogy övéi irányítottak és tűntek veszélyesebbnek. Vitatkozni egyikükkel sem lehetett, hiszen a felkészülési meccs valóban kiegyenlített küzdelmet hozott.
De az eredménynél voltak fontosabb kérdések is.
A tavasz ravasz csellel csapta be a telet, s mutatta meg magát fél délelőttön át Angyalföldön. A Vasas a 2009-es esztendőben először lépett pályára, s mindjárt olyan ellenféllel szemben, amely az ősszel gyorsabb, veszélyesebb játékot bemutatva, magabiztosan győzte le 2–0-ra. A Kecskemét ezúttal önbizalomtól duzzadó próbajátékosokkal megerősített csapatként érkezett a fővárosba. Tomiszlav Szivics érti a szakmát, ez nem vitás. Nem kiabál, nem perlekedik, nem gesztikulál, játékosai mégis tisztelik, és tűzbe mennek érte, arról nem is beszélve, hogy a szerb szakember remek stratéga. Ha a KTE dicséretét visszhangozta az ősz, ez hatványozottan igaz lehet a tavasszal is. A vendégek a felkészülés kellős közepén is pontos, gyors futballal rukkoltak ki, s ami ennél is fontosabb, a játékosok azzal a tudattal futballozhatnak, hogy fizetést, prémiumot kapnak. Nagy szó ez manapság Magyarországon.
Tudják ezt a Vasas labdarúgói, akik hamarosan a pénzükhöz juthatnak. Megtörtént az adásvétel, a korábbi, távozó főtulajdonos, Jámbor János és a Vasas Sport Klub képviseletében Markovits László ügyvezető között. Így néhány napon belül mindenki megkapja a hónapok óta várt prémiumot. Miközben a terheléstől szemmel láthatóan fáradt angyalföldiek szorgos iparosként küzdöttek a kecskemétiekkel, a pálya szélén álló mintegy háromszáz drukker arról beszélgetett: hogyan tovább?
Mert a tavasz még gond nélkül telhet, a pénzek rendben, idejében megérkeznek majd, megvan rá a fedezet. De mi lesz aztán, mi lesz a nyártól?
Az olasz üzleti csoporttal folytatott tárgyalások még mindig nem fejeződtek be, egyelőre nincs aláírt szerződés, nincs átutalás, szponzorálás, segítség Itáliából. Markovits László, túl megannyi tárgyaláson, továbbra is bizakodóan beszélt a napokban az olasz kapcsolatról. Akkor kiemelte: a Vasasnak minden korábbi évnél fontosabb most, hogy a csapat dobogón végezzen, s a nemzetközi kupában induljon.
Képes lehet-e erre a korábbi hatszoros bajnok?
Szerencsés periódus volt az ősz, vagy a Vasas valóban túllépte saját árnyékát, és meghatározó együttessé vált? A tavaszi nyitányon minden kérdésre megkaphatjuk a választ: a piros-kékek a Bp. Honvédot fogadják, mennek Újpestre, majd az MTK-hoz.
Ott volt a meccsen az angyalföldiek egykori remek balszélsője, Ladinszky Attila, aki később Belgiumban, Hollandiában és Spanyolországban is bizonyított – ő azt mondta: „Nagyon szurkolok a fiúknak, és kijelentem, a csapat a bajnoki címet is megszerezheti. Gondok vannak a riválisoknál is, ráadásul sem a Debrecen, sem az Újpest nem verhetetlen ellenfél. Ha sikerül elkapni a rajtot, meglehet a több mint harminc éve várt nagy siker...”
A tavaszi rajt azonban még odébb van.
Addig különleges helyre utazik a Vasas: Iránban edzőtáborozik, mégpedig luxuskörülmények között. Ráadásul úgy, hogy a túra egy fillérébe sem kerül, ami Antal Péter technikai vezetőnek és a klub korábbi legendás játékosának, Mészöly Kálmánnak köszönhető. Az ő kapcsolatuk révén jött létre a több meccsel tarkított út. Mészöly Kálmán is az utazó keret tagja (bizony, már régen fordult elő, hogy a korábbi világválogatott hivatalosan is a Vasashoz tartozzék...), mi több, ő lesz a tiszteletbeli küldöttségvezető.
Halk, visszafogott taps jelezte a találkozó végét, s miközben a játékosok levonultak a pályáról, a két szakvezetőt interjúra kérte megannyi újságíró és tv-stáb, ekkor mondta Tomiszlav Szivics és Mészöly Géza: „Mi játszottunk mezőnyfölényben, s nekünk volt több helyzetünk...”
Aztán kezet fogtak. Az egyik elindult Kecskemét felé, a másik pedig arra gondolt: irány Irán!
