Pengeélen táncolva

Miután az új évben a tavalyihoz képest várhatóan legalább 150 millió forint állami támogatástól elesik legnagyobb múltú olimpiai sportágunk, a szövetség ügyvezető igazgatója, Füleky András szerint az idén minden egyes forint kiadását mérlegelni kell. E sportot nem szerető vagy közelről nem ismerő olvasó persze a szívéhez kaphat a százmilliók hallatán, hogy milyen iszonyatos pénzt emészthetett fel tavaly a vívás; bőven van sportág, amely a töredékével örömmel beérné.

De nemcsak a hagyományok, ha úgy tetszik, a zseniális Gerevich, Kovács, Kárpáti-trió emléke kötelez. Érdemes egy vívóversenyen az egyik pástnál megállni és összeszámolni, hogy csak az eszközök mennyibe kerülhetnek. A találatjelző gép, a penge, a fegyver, a védőöltözet – és akkor a zsűrielnökök díjazásáról még nem is beszéltünk. És ez csak egyetlen pást, de ezek tízesével állnak egymás mellett, a korosztályos versenyeken is gyakran asszóznak mindegyiken. Milliós nagyságrendű egyetlen viadal megrendezésének költsége.

Spórolás embereken és külföldi utazásokon

Mindenből kevesebb lesz az idén: hazai versenyekből, külföldi utazásból, ünneplésekből, megemlékezésekből, a versenybírókból és értelemszerűen a rájuk szánt pénzből, a sajtótájékoztatókból és a sajtó munkatársaiból is. E pillanatban eldönthetetlen még, a nadrágszíj ilyen mértékű meghúzása megfullasztja-e a magyar vívást – ez nyilvánvalóan a sportágban és a sportágért dolgozók hozzáállásától is függ, illetve attól, ki mekkora áldozatot hajlandó vállalni. Mindenesetre a szövetség kommunikációs igazgatójának feláldozása – ismerve az ezzel megtakarított pénz nagyságát – semmiképp sem tűnik szerencsésnek. Nemcsak a kollegialitás mondatja ezt velünk; ma már mindenki tisztában van vele, hogy kommunikációval választásokat, sőt háborúkat lehet nyerni, élve – és gyakran visszaélve – a média hatalmával. A tisztességet szem előtt tartva kell kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

Az utóbbi évek legsikeresebb, éppen ezért legnagyobb támogatásban részesülő fegyvernemében, a párbajtőrben Kulcsár Győző szerint már most is katasztrofális a helyzet. A szövetségi kapitány úgy látja, tízesével kellene versenyeztetni a tinédzsereket, hogy legyen tízből egy, akiről kiderül: nagy tehetség. A szakágban viszont „a korábbi évek rossz utánpótláspolitikája miatt” generációk hiányoznak, s aki van, azt is nehéz megméretni a szerényebb költségvetés miatt. Kulcsár Győző éppen ezért minősítette teljesen kilátástalannak a feladatot, mint mondta: „Sportolóink télen is Európa útjain autóznak, hogy olcsóbbak legyenek az utazások, és még így is alig tudjuk elszámolni a költségeiket.”

Az elmúlt hét végére Kuvaitba repültek Grand Prixversenyre, de még ennek is gazdasági oka van: négy európai verseny nevezési, utazási és szállásdíját lehetett megtakarítani vele.

Építkezés helyett marad a homlokzat festegetése

A költségvetésben második helyen álló, a legnagyobb sikerekre visszatekintő kard szakágban februárban a nők legrangosabb hazai versenye, a budapesti világkupa marad el. Nébald György szövetségi kapitány tájékoztatása szerint 2530 milliót vitt volna el a költségvetésből.

„Nagyon jó lett volna, ha megrendezzük – fogalmazott Nébald. – De be kellett látnom, hogy ennyi pénzt most nem szabad áldozni rá. Azt kértem Füleky Andrástól, hogy a megtakarított pénzből a szövetség garantáljon a tehetséges és fiatal női kardcsapatnak egy távol-keleti Grand Prix-részvételt, hiszen ez a versenysorozat dupla szorzós.”

A kardkapitány a testvériességet szem előtt tartva megemlítette, hogy három nagy nemzetközi versenyt rendez 2009ben Magyarország, minden fegyvernemnek jut egy-egy. A női párbajtőrvívók West End Grand Prix-je már megvolt januárban, a férfi kardvívók Gerevich–Kovács–Kárpáti GPje februárban lesz, a női tőrvívók Exim-világkupája márciusban. A versenyhelyszínekkel is spórol – érthetően – a szövetség, a decemberi országos bajnokságot a Láng-csarnokba vitte, a februári kardviadal helyszíne pedig újra „a régi, szerény környezet”, vagyis a Nemzeti-Sportcsarnok. Az épület falaiba szinte beleivódtak a régi nagy csaták emlékei.

„Tudjuk, hogy csak a homlokzatot festegetjük – folytatta Nébald György, utalva a kardválogatott jövőjének építéséről. – Jó gazdálkodással élversenyzőink a csúcson maradhatnak ennyi pénzből, de mi marad a sportágfejlesztésre, az utánpótlásra és a vidéki bázisok kiépítésére?”

Nagyhatalmak Ázsiában, valamint Amerikában

Ahhoz, hogy legalább a felszín szép legyen, a legjobbaknak járniuk kell a világot – de mértékkel. Férfi tőrvívóink az idén egyszer sem hagyják el a kontinenst, a hölgyek egyszer: Kubába vagy Dél-Koreába utaznak. Szekeres Pál szövetségi kapitány szerint az állami támogatás csökkenése és esetleges 2009-es változása, a gazdasági világválság következtében csökkenő szponzorálás és a forint romló árfolyama együttesen még átírhatja bármely sportág idei versenynaptárát, de „a program mértéktartó, elvben teljesíthető, és minimális versenyeztetésként elfogadható. Terheket ró az egyesületekre és a versenyzőkre is, mi magunk, a tőrválogatott mellett dolgozó szakemberek is áldozunk a sajátunkból. A junior- és kadétversenyrendszerben pedig a szülők vállalnak kiemelt szerepet anyagilag is.” Szekeres Pál hozzátette: a felnőtteknél férfitőrben a csapatépítés és a felzárkóztatás a cél, női tőrben a hagyományoknak megfelelő szereplés: „Senki sem ágál, mindenki teszi a dolgát a sportsikerek érdekében.”

A hírek szerint így van ez a vívás nemzetközi irányító testületében is. Az új elnök, az orosz Aliser Uszmanov elkötelezetten küzd azért, hogy minden szakág minden versenyszáma az olimpiai program része legyen, a rotációs rendszer következtében ne kelljen a londoni olimpiáról száműzni két olyan népszerű és látványos viadalt, mint a férfi kardvívók és párbajtőrvívók csapatversenyét. Az Arsenal főrészvényese, Aliser Uszmanov befolyását ismerve van rá esély, hogy célt ér – a saját vagyonából is bőven áldoz a vívásra –, de a pekingi tapasztalatok is táplálják e reményt. A vívás világszerte a kilencedik legnézettebb sportág lett, nagyhatalommá vált Kína és az Egyesült Államok, már csak ezért is van jövője. Ha hagyjuk, a következő olimpiákon a mindent megtanuló kínaiak (és dél-koreaiak), a különlegesen vívó amerikaiak és a hagyományok szellemét őrző oroszok (németek, franciák, olaszok) döntik el majd egymás között az érmek sorsát. De milyen más a játékok alatt mindig úgy ébredni, hogy valaki bearanyozhatja számunkra az adott napot.