Az olimpia alatt, majd a pekingi játékok befejezése után hosszú ideig témát szolgáltatott a médiában Baranyai János súlyos, szörnyű látványt nyújtó könyöksérülése, aztán szép fokozatosan elcsendesedtek a hullámok az Oroszlányból elszármazott nyíregyházi versenyző körül. Miután az alaposabb itthoni kivizsgálás alapján kiderült, hogy „csak” a szalagok sérültek meg, az orvosok nem tartották szükségesnek a műtétet, hanem rendszeres gyógytornát javasoltak. Baranyai többször is megtette az utat Oroszlány és Budapest között, illetve költségkímélésként napokig bent lakhatott a Sportkórházban.
Itt vesztettük el a fonalat, és most a pekingi „áldozat” feleleveníti az újrakezdés gyötrelmeit: „November második felében fogtam súlyzót újra a kezembe, furcsán hangzik, de öt kilóval kezdtem el szakítgatni, nyomni. Fokozatosan emeltem a tömeget, most éppen hetvennel gyakorlok, illetve nyolcvan-kilencven kilókkal lökök. Egyáltalán nem félek, nem érzek fájdalmat sem, de majd csak a nagyobb súlyokon derül ki, hogy mit bír a jobb kezem. Egyfajta várakozás van bennem, még nem tudni, vissza tudok-e kapaszkodni a korábbi szintre. Egy bizonyos, ha visszanyerem a régi formám, nem szabad kockáztatnom a gyakorlatoknál, felelőtlenség lenne makacskodni a mögém lendülő tárcsákkal.”
S hogy súlyos sérülését követően mennyi pénz ütötte Baranyai markát? Tessék megkapaszkodni: háromezer forintot utaltak a számlájára a Nemzeti Sportszövetség versenyengedély-kártyája alapján (a MOB nem is válaszolt neki, pedig már rég beadta a szükséges papírokat). Ennyi járt 28 napon túl gyógyuló sérülés után. Ha csak azt nézzük, Oroszlány és Budapest között oda-vissza 150 kilométer a távolság, a jobbára anyaegyesületében tréningező sportoló első, kórházba vezető útja során elköltötte az utolsó fillérig az alamizsnát. Szerencsére a szövetség nem hagyta annyiban, s Halász István főtitkár kezdeményezésre a Mező Ferenc Sportközalapítvány százezer forinttal támogatta gyógyulását.
„Szerencsére klubomra, a Nyíregyházi VSC-re is számíthatok: ebben a helyzetben is szerződést hosszabbítottak velem, mégpedig a tavalyi feltételekkel – mondta Baranyai. – Annyi a különbség, hogy csak júniusig kapom a fizetésemet, majd felmérik, hol tartok. Ha látják rajtam, hogy képes leszek bekerülni a novemberi világbajnokságra utazó válogatottba, az év végéig meghosszabbítják a szerződésemet.”
A Pekingben 148 kiló alatt „kapituláló” Baranyai tehát még nyugodtan készülhet, az izgalom csak akkor fokozódik, amint a 100-110 kilót elhagyva kezd emeltetni a szakítóedzéseken…