Az egyáltalán nem nevető harmadik

Simek Péter valószínűleg boldog lenne, ha az őszt a kilencedik helyen záró Fehérvár a bajnokság végén harmadik lenne. Csakhogy egyelőre ő lett a harmadik, mégpedig a piros-kékek jobb oldali középpályásainak házi rangsorában. Kulcsár Tamás és Nagy Dániel is előtte áll a listán, vagyis jelen állás szerint a tavaszt nem a pályán, hanem a lelátón kezdi.

Az ősszel tizenhárom meccset játszott, ezek közül kétszer nem volt kezdő, vagyis alapembernek számított. Mi történt a télen?

Semmi az égvilágon, csak hátrébb csúsztam a sorban – mondta a játékos. – Amikor az első egymás közötti játékot rendeztük az edzésen, már nem futballoztam, s azonnal meg is kérdeztem Varga István vezetőedzőt és Mezey György sportigazgatót, mire készüljek. Azt mondták, egyelőre Kulcsár Tamás és Nagy Dániel is előttem áll, én csak a második csapatban kapok lehetőséget.

Hogyan fogadta a hírt?

Megdöbbentem. Még két és fél évig szerződés köt a klubhoz, vagyis teszem a dolgomat. Most ehhez a helyzethez kell alkalmazkodnom. Ugyanúgy edzek, mint eddig, és a második csapatban is bizonyítani akarok. Igaz, szombaton nem az eredeti posztomon, hanem csatárként futballoztam, de mindent megtettem, hogy sikeresek legyünk.

Főnökei a harmadik helyre sorolják. Valóban ez a valóság?

Az, hogy én mit gondolok, teljesen mindegy. Mindenki játszani szeretne, és mindenki magát látja a kezdőcsapatban. Velem nem voltak megelégedve, ezért hozták meg a döntést.

Akárhogy számolom, harmadik számú szélső középpályásként csak a lelátón üldögélhet. Főállású szurkoló lesz?

Furcsa helyzet ez. Azt elfogadom, ha a padról kell néznem a meccset, aztán bizonyítási lehetőséget kapok, de az egészen más, ha esélyem sincs a játékra. Bár megígérték, hogy lesz alkalmam megmutatni, mire vagyok képes. Kérdés, mikor.

Vagyis szívesen váltana csapatot?

Elmondták a vezetők, ha megfelelő ajánlat érkezik, elengednek. Ugyanakkor a Fehérvár biztos lábakon álló klub, az egyik legmegbízhatóbb, itt nem csúsznak a fizetések, mindent megkapunk, amit megígértek. Ezt pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben meg kell becsülni. Persze szívesen játszanék, mert úgy gondolom, van még néhány jó évem, de a sorsom nem az én kezemben van, hiszen az érdeklődőnek először a klubbal kell tárgyalnia és megegyeznie. Közben pedig azt gondolom: szeretem a kihívásokat, és meg akarom mutatni, hogy én vagyok a legjobb a posztomon.