Ingyentea és bombagól

Alig lehetett hátra néhány perc a kezdésig, de Gyula még mindig nem volt sehol. Végszóra aztán begördült kék transzporterével a műfüves pálya nézőtere elé: kipattant a járműből, és fehér műanyag asztalt állított fel. Gyula, a büfés pénzt keresni jött, szorgosan pakolgatta a csokikat, szendvicseket – sőt még egy rekesz sör is előkerült, de a csípős szombat délelőttön a „sláger” a forralt bor volt. Illetve csak lehetett volna, a fehérvári vezetők ugyanis úgy döntöttek: a kilátogató szurkolókat didergésükért ingyenteával ajándékozzák meg, Gyula hathatós közreműködésével.

A tatai edzőtáborból érkező paksiakat viszont már az öltöző melegében kirázta a hideg. Pandur Péter hiába öltözött szerelésbe, kiderült, baj van. Hogy mekkora, nem tudni. A hátvéd mindkét keze zsibbadni kezdett a hüvelykujjánál, és a „kórházlátogatás” során csak annyit állapítottak meg az orvosok, hogy további vizsgálatok szükségesek.

„Sajnos Horváth Levente a combjával bajlódik és Tamási Gábor sem léphet pályára” – sorolta a további hiányzókat Gellei Imre vezetőedző.

Ami a fehérváriakat illeti: a sérüléséből felépülő Szakály Dénes zöld utat kapott az orvosoktól, és bár nem tart a piros-kékekkel a január 26-i horvátországi edzőtáborba (mert mégiscsak lesz...), februárban csatlakozhat a felkészüléshez.

Ekkor már javában focizgattak a fiúk, egy kósza felszabadítás kis híján lesodorta Gyula kínálatát az asztalról. Volt idő kuncogni, mert a kezdeti lendület alábbhagyott. Legalább gyönyörködhettünk a szőke Olekszandr Tkacsuk piros cipőjében – igaz, nem sokáig. A hazaiak ukrán középpályását ugyanis „kipécézték” maguknak a paksiak.

Miután alig telt el öt perc a második félidőből, és a horvát Milan Pavlicic után az ukrán játékos is sérülten bicegett le a pályáról, a fehérváriak, a szimpla edzőmeccs dacára, emberhátrányba kerültek.

„Úgy osztottuk el a keretet, hogy ide és Felcsútra is két-két mezőnyjátékos-csere jusson – árulta el Varga István vezetőedző. – Azt gondoltuk, elég lesz. Nem is értem, miért kellett rugdosódni…”

Hogy ne gól nélkül érjen véget a „matiné”, arról a boszniai Marko Andic gondoskodott: 25 méterről bombagólt szerzett. A szabadrúgásból kapu közepébe tartó, félmagas labda nem lett volna védhetetlen, csakhogy a légióst egyik paksi sem vette komolyan, amikor odaállt a labda mögé.

„Az első félidőben láttam biztató dolgokat – vont mérleget a hazaiak trénere. – Amikor hátrányba kerültünk, kérdés volt, bírjuk-e erővel. Nos, nem kellett csalódnom, játékosaim helytálltak.”

Ahogyan a „teaosztó” Gyula is. Csak aztán el ne felejtse benyújtani a számlát a vezetőknek.