Már négy kapura képes lőni, fejelni

Kabát Péter nem ma kezdett el futballozni. A 31 éves újpesti támadó – saját számítása szerint – 14. téli felkészülését kezdte el. Helyzetét különlegessé teszi, hogy Magyarországon kívül Törökországban, Bulgáriában és Ausztriában is átélhette ez a megterhelő időszakot. Ezek a hetek persze különböző kihívásokat rejtenek minden országban. No és persze ennyi idő alatt alaposan megváltozott a téli felkészülés mikéntje is.

Hol vannak már azok a monoton, labda nélküli futások?!

Azok már messze, de nekem nem is hiányoznak – mondta Kabát Péter. – Hála az égnek, ma már sokkal több szerepet kap a labda ebben az időszakban is, és ez nekem nagyon tetszik.

Szentes Lázár edzéseit szemlélve könnyű volt észrevenni, hogy ő sem híve az unalmas foglalkozásoknak.

Szerencsére nem. Hétfő kivételével főleg labdás edzések vannak, de a hét első napján azért futunk egy jót az erdőben, és a konditeremben is alaposan megdolgoztatnak minket. Azon a napon főleg az állóképességet fejlesztjük, de így volt ez nyáron is.

Amikor labdával edzenek, sem állhatnak egy helyben.

Sokszor előfordul, hogy egyszerre négy kapu is van a pályán. Kettőre lőni kell, kettőre meg fejelni. A kapuk között sincs megállás, hiszen tempósan kell futni, hogy idejében találkozzunk a labdával. Nem ritka, hogy negyvenöt percig tart egy-egy ilyen gyakorlat, és ez azért igencsak megterhelő. Mégis jobb, mint ha nem lenne velünk a labda.

Tapasztalt játékosnak számít, hiszen négy országban futballozott. Milyen volt a törökországi felkészülés?

Az más világ. Ott mindegyik edzésen megszakadnak a játékosok, még a meccs előtti napon sem lazsálnak. A Göztepénél és a Denizlispornál is török edzőm volt, aki szerette, ha futottunk. Leginkább labda nélkül. Hihetetlenül elszántak, mentálisan pedig roppant erősek ott a játékosok, nem ismernek megoldhatatlan feladatot és legyőzhetetlen ellenfelet. Volt mit tanulni tőlük.

A bolgároknál milyen tapasztalatokat szerzett?

Télen igazoltam a Levszkihez, sejtettem, hogy nehéz időszak vár rám. Az első héten azt hittem, hogy nincs is a klubnak labdája, mert még csak meg sem mutatták. Később persze előkerült, de csak módjával.

Ausztriában sokat futottak a hegyek között?

Három csapatnál voltam az öt év alatt, és néhány erdőben rendszeresen futottam. Ott volt szerencsém együtt dolgozni Peter Paculttal, a korábbi válogatott játékossal. A Kärntennél volt edző. Nagyon kemény ember. Téli felkészülésünk elején három edzésünk volt naponta. Reggel hétkor már futottunk, utána reggeliztünk, tízkor újra a pályán voltunk, ebéd után volt beiktatva egy kis pihenő, de délután ismét szenvedhettünk. Na, az valóban emlékezetes időszak volt.

Ez volt a legkeményebb felkészülése?

Igen, meg a törökországi. Ott sem volt megállás. Elmentünk Antalyába edzőtáborozni, ahol elképesztő terhelést kaptunk. Nem is volt gond az állóképességgel, de abban is biztos vagyok, hogy a tavaszi Újpest is nagyon jó erőben lesz.

Pedig Szentes Lázárnál kevés a labda nélküli futás!

Sok minden változott az elmúlt időszakban a téli felkészülést illetően. A nyáron ismertem meg Szentes Lázárt, és nagyon tetszenek a módszerei. A terhelést ugyanúgy megkapjuk, de azért azt mindenki élvezi, hogy nem csak szaladunk körbe-körbe a pályán vagy az erdőben. Teljesen más ez már, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, és sokkal jobb is.

Mit nem szeret a téli edzésekben?

A hideget gyűlölöm. No meg a kemény pályákat. Nem tesz az jót senkinek. A műfű sem az igazi, de nincs mit tenni, valahol végig kell szenvedni ezeket a heteket. És azért azt mindenki tudja, hogy van ennek értelme.

Az Újpest szerencsés, hiszen a Vasas kiváló körülményeket biztosító csarnokában készülhet.

Nagyon jó, hogy van ez a lehetőségünk, hiszen a sátorban tíz Celsius-fok felett van a hőmérséklet, és a talaj is remek. A pálya lehetne valamivel szélesebb, de ennél nagyobb bajunk sose legyen.

Ha ön állítaná össze a csapat felkészülési tervét, mi szerepelne a programban?

Megtartanám a mostani feladatsort. Erősítünk, és velünk van a labda. Sok a játékos elem, az egy az egy, illetve a kettő a kettő elleni párharc. Szóval minden jó, ahogy van, és remélem, ezt mondjuk majd a nyáron, a bajnokság végén is.