az öltözőben egy, a zöldeket gúnyoló rigmust énekeltek – a sikerben főszerepet vállaló, gólt is szerző Zavadszky Gábor azonban nem tartott társaival.
„Mi van, miért nem énekelsz? Téged elüldöztek onnan, és látod, te verted meg őket…” –vonták kérdőre társai, de „Zava” higgadt maradt: „Lehet, hogy vannak egyéni sérelmeim, lehet, hogy némely vezetővel nem értek egyet, de a klubot, ahol nevelkedtem, tisztelem, és nem tagadom meg, nem pocskondiázom” – válaszolt nyugodtan, és sokan megsüvegelték ezért a reakciójáért.
A Dunaferrben 64 bajnokin 16 gólt szerzett, majd 2001-ben az MTK-ba igazolt. A kék-fehéreknél három éven át játszott, és gyakran elmondta, ferencvárosi nevelésű játékosként sohasem gondolta volna, hogy enynyire otthon érzi majd magát a Hungária körúton. 2003-ban kék-fehérben is bajnok lett, de egy évvel később visszatért az Üllői útra – ám tagja maradt az MTK Baráti Körének, barátsággal vált el a kék-fehérektől, ahol 92 bajnoki mérkőzsen 19 gólt szerzett. 2004 őszén tagja volt a László Csaba vezette Fradinak (12 meccsen három gólt lőtt), így összesen 286 magyar bajnoki meccsen szerzett 64 góllal a háta mögött igazolt 2005 elején Ciprusra, az Apollon Limassolhoz. Egy éve volt a klub tagja, amikor egy szimpla izomsérülés, amely korábban többször is előfordult vele, néhány napos pihenő helyett az életébe került – józan ésszel felfoghatatlanul. Mint kiderült, Zavadszky Gábor 2006. január 4-én, szerdán combizomsérülést szenvedett, és mivel a futballista egyre rosszabbul érezte magát, szerdától péntekig háromszor is orvosi vizsgálatra ment, és telefonon is arról panaszkodott, hogy nincs rendben. A combsérülés belső vérvesztést okozott, amelyet egy egyszerű vérvizsgálattal azonnal észre lehetett volna venni – de a laborvizsgálat, a vérvétel elmaradt, és a játékos szombatra virradó éjjel a vérvesztés okozta úgynevezett DIC-szindrómában elhunyt.
Nem volt még 32 éves… A szakértői vizsgálatok után a bíróság elmarasztalta a ciprusi kluborvost, de az Apollon azóta sem fizetett kártérítést.
Egy hónappal később hunyt el Bánka Kristóf, aki előtte nem sokkal töltötte be 24. életévét. Az Újpesten nevelkedő, nagy tehetségnek tartott futballista megfordult az MTK-ban, a BKV Előrében, a REAC-ban, Fóton. 2003 szeptember 13-án teljesült az álma, amikor Mezey György a Győr– Újpest bajnoki szünetében szólt neki: Kristóf, készülj, beszállsz! Tokody Tibort váltotta kedvenc csapatában, és még hat alkalommal játszhatott lila-fehér dresszben, majd Nyíregyházára került, ahol tizenkét meccsen egy gólt szerzett. 2006 elején Vácra igazolt volna, le is játszott egy edzőmérkőzést leendő csapatában, ám másnap, 2006. február 5-én szívinfarktust kapott, és elhunyt.
Dárdai Balázs, az 54-szeres válogatott Dárdai Pál testvére 2002. július 20-án, egy Körmend–Barcs barátságos mérkőzésen szerelte ellenfelét, majd a pályán holtan rogyott össze. A 23 éves fiú tragédiáját közelről nézte végig édesapja, idősebb Dárdai Pál, aki akkor a Barcs edzője volt. Feldolgozhatatlan emlék: az édesapa tartotta karjaiban fiát, amikor az életét vesztette. Az utólagos vizsgálatok szerint a halált szívelégtelenség okozta.