A lelátóról a válogatottba

Meglepte a meghívó?Meglepte a meghívó?

Picit, de azért számoltam vele. A sajtó és a közvélemény elhitette velem, hogy lehet keresnivalóm, aztán hallottam a pletykákat is, hogy most már a Hoffenheimből is vár játékosokat Joachim Löw.

Mennyit segített, hogy mostanában a német belső védők finoman fogalmazva sem remekelnek?

Biztosan közrejátszott benne. De az újaknak gyakran csak akkor van esélyük, ha a régiek sérültek, vagy nem hozzák a formájukat.

Az első benyomása?

Hogy úristen, mit keresek én itt. Aztán az, hogy nem voltunk jók, kikaptunk, ettől még örök élmény marad a mérkőzés. Furcsa volt, hogy először nem középen, hanem a szélen kellett futballoznom, de úgy tudom, ezt Löw megbeszélte az edzőmmel, Ralf Rangnickkal.

Egyszerűbb volt újonc soraiból berobbanni a német elitbe, mint mondjuk a Stuttgartból vagy a Mönchengladbachból?

Nem mondanám. De az biztos, hogy az akkori körülmények között a Gladbachból lehetetlen lett volna. Sohasem nyertünk, mindenki magával foglalkozott, a fiatalok meg háttérbe szorultak.

Törvényszerű volt a váltás?

Nem olyan jó a kispadon vagy a nézőtéren üldögélni. Öt évet töltöttem ott, mennem kellett. Vagy más vágányra terelem az életemet, vagy eltűnök a süllyesztőben.

Rangnick hívta fel? Mondta, hogy „Marvin, nekem rád van szükségem”?

Valahogy úgy. Hollandiából is kaptam ajánlatot, de amikor befutott az első hoffenheimi telefon, felgyorsult minden. Egy hét alatt megegyeztünk.

Elégedett?

Most már igen. Mindenképpen. Akkor kicsit idegesített, hogy sokan visszalépésnek könyvelték el az átigazolásomat. Az első hely, illetve a válogatottság megfelelő válasz.

Hosszabb távon is fel tudja venni a versenyt a nagyokkal a Hoffenheim?

Január óta vagyok itt, azóta naponta látom, mennyit és hogyan fejlődik. Ez alapján azt kell mondanom, hogy igen.

Nem ütközött még saját korlátaiba?

Még nem értünk az út végére. Sem a játékosok, sem a klub. Mi tudjuk egymást húzni, a másiknak köszönhetően fejlődhetünk, az egyesület pedig most épített új stadiont, edzőközpontot, nem a területi bajnoksághoz. Csak így lehet magas színvonalat garantálni.

Milyen érzés sokszínű csapatban játszani? Hogyan lehet megtalálni a közös nyelvet?

A futballnyelv nemzetközi. Egyébként meg szórakoztató itt lenni. Különbözőek a karakterek, több nyelvet beszélnek a srácok, sokat lehet tanulni.

A magyar megy már?

Ott azért még nem tartok. De Lőw Zsolttal jól kijövök. A másodosztályban egymás mellett játszottunk, becsukott szemmel is tudtuk, éppen hol helyezkedik a másik. Sajnos a Bundesligában kevés lehetőséget kapott, de amikor kellett, a Köln ellen nagyszerűen ugrott be.

És milyen személyiség?

A pályán kívül kevesebbet vagyunk együtt, de jól kijövünk. Már autót is cseréltünk, úgyhogy tökéletes a bizalom.

Ő lehet, hogy elmegy, és az ajánlatok láttán akár mások is követhetik. Mekkora az esélye, hogy szétszedik a Hoffenheimet?

Nem tudom. Azt azonban igen, hogy másoknak ez a céljuk, ezért nagy a felelősség a vezérkarunkon. De megbirkózik vele.

És önök a módosult céllal? Őszi elsőként aligha lennének elégedettek a bennmaradással.

Nem is. Harmincöt pontunk van, és néhány hónap múlva magasabb szinten akarunk játszani. Nem akarunk tucatfutballisták lenni, és a középszerben lavírozni.

És ha úgy kérdeznék, hogy a Bajnokok Ligájában akar futballozni, vagy a német válogatottal a világbajnokságon?

A világbajnokság még két év, úgyhogy a Bajnokok Ligáját kérném. De 2010-ben már nagyon nehéz lenne a választás.