A versenyképesség a tét

Szombati számunkban azt állította, hogy százötvenmillió forintból képtelenség profi futballt csinálni. Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója erre riposztozva feltette a kérdést: miért lenne lehetetlen ennyi pénzből gazdálkodni?Szombati számunkban azt állította, hogy százötvenmillió forintból képtelenség profi futballt csinálni. Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója erre riposztozva feltette a kérdést: miért lenne lehetetlen ennyi pénzből gazdálkodni?

Ha Kutasi Róbert úgy gondolja, hogy elegendő évente százötvenmillió forint, akkor biztosan így van, elvégre ő dolgozik a hazai labdarúgásban, nem én – szögezte le Dénes Ferenc. – De hangsúlyoznom kell, hogy a kérdést pusztán elméleti szinten, sportgazdasági szempontból közelítettem, közelítem meg.

Akkor számoljunk! Kutasi Róbert például húsz profi játékossal kalkulál, átlagban havi háromszázezer forint fizetéssel. Ez havi hatmillió, évente hetvenkétmillió forint kiadás. Sok, kevés?

Ha nettó fizetésről beszélünk, akkor annak a bérköltsége – vagyis az szja, illetve a járulék – további hetvenmilliós kiadást jelent a klubok számára. De a százötvenmilliós büdzsé még így is tartható, feltéve, ha nem kell másra különösebben költeni. Amennyiben a háromszázezer bruttó összeg, akkor a nettó fizetés százötven és kétszázezer forint között van, amely abból a szempontból roppant kevésnek számít, hogy a minimálbér csaknem háromszorosa csupán, és alig több mint az átlagkereset. El tudja képzelni, hogy egy – hangsúlyozom – professzionális magyar futballista ennyit keressen?

Éppen ön mondta erre korábban, hogy a játékosok fizetése nem csökkenthető tovább, mert ha végül a labdarúgók annyit keresnek, mint egy diplomás tisztségviselő, akkor elgondolkodnak, és olyan szakmát választanak, amelyben életük végéig kereshetnek…

kockázatot. Félreértés ne essék, lehet csökkenteni a kiadásokat vagy a játékosok béreit, de akkor senki se kérje számon, hogy nem vagyunk versenyképesek a nemzetközi kupaporondon