Szegényebbek lettünk egy szép álommal

Baj van ezzel a relativitáselmé lettel. A norvégok elleni meccs után talán sikerül helyén kezelni a magyar válogatott által Pekingben kivívott olimpiai negyedik helyezést. Bravúr volt az a javából, hatalmas bravúr!

Már a meccs előtt is a relativitás okozott polémiát az olimpiai bajnok és Macedóniában is a csupán az északiaktól látható rendkívül könnyed, szemmel alig követhető, villámgyors kézilabdát játszó soros ellenféllel kapcsolatban. A két ősi rivális keddi összecsapásán Marit Breivik lányai tönkreverték – 12 góllal – a dánokat. Mint ahogy tizenöttel a portugálokat és tizenhárommal az ukránokat.

Ezeknek az eredményeknek a tükrében talán nem is fáj anynyira a 14 gólos vereség.

Utólag nyugodtan mondhatjuk: ez a realitás.

Már a meccs előtt is azt mondatta Imre Vilmossal a relativitás, hogy a norvégok toronymagas esélyesei a mieink elleni találkozónak: „Úgy lépünk pályára, mint a magasugró, aki tudja, hogy csupán kétszáztíz centire képes, és tisztában van vele, hogy ellenfele a kétszázhúszat is biztosan ugorja. Ha a norvégok átugorják a magukét, akkor mi hiába ugorjuk át a saját magasságunkat.”

A „magasság átviteléhez” a délelőtti gyakorlás adott némi segítséget, bár nem az elvárhatót. A magyarok ugyanis abban az időben edzhettek, amikor az ellenfél. Ám míg a norvégok a meccs helyszínén, a Biljani Izvori Sportcsarnokban, a mieink a Grigor Prlicsev általános iskola tornatermében. Miközben az ott tanuló gyerkőcök néha-néha önfeledten át-átszaladgáltak a parketten…

Ezzel együtt a taktikai gyakorlásnak a találkozó elején rengeteg haszna látszott, ugyanis az első húsz percben a magyarok négy plusz kettes nyitott védekezése – Görbicz Anita vigyázott Kristine Lundéra, Szamoránsky Piroska követte árnyékként Tonje Larsent – láthatóan roppantul zavarta az ellenfelet, s 7–7 állt az eredményjelzőn a 17. percben. Addig jobbára mi vezettünk.

„Egyszerűen nem tudtunk visszafutni a norvégok villámgyors szélsőivel, akik a mi rossz átlövéseinkből szerzett labdákkal pillanatok alatt odaértek a kapunk elé, és könyörtelenül kihasználták a helyzeteiket” – mondta Pastrovics Melinda, aki a válogatottunk által értékelhetőnek nyilvánítható első húsz percet a padról nézte végig, majd amikor beállt, ziccereket hárítot. Akkor azonban már robogtak a norvégok.A huszadik percet követően, a dánok két-három gólos vezetése után a mieinknek jobb lett volna, ha lefújják a találkozót… A negyvenedikben, nyolcgólos hátrányban Imre Vilmos időt kért, és a kulcsjátékosokat sorban leültette >>>