Ingyenebéd a jutalom

lozott, váratlan húzásai gólokat, gólhelyzeteket eredményeztek. És ne feledje: több mérkőzésen is csatárként szerepelt, ami pedig nem az ő posztja, de erőszakos volt, harcolt, egyáltalán nem vallott szégyent.

A szavazók negyede úgy gondolja, ahogy ön. Negyvenhárom százalék azonban bizonyos Juhász Rolandot tett az első helyre.

Nem tagadom, nagyon örömteli ezt hallani. Pedig nem indult jól az év; emlékszem, a zalaegerszegi, Szlovénia elleni vereség rendkívül megviselt. De aztán összeálltunk, és bár Montenegró ellen még három gólt kaptunk, az azt követő négy selejtezőből hármon, a dánok, az albánok és a máltaiak ellen már kapott gól nélkül hoztuk a meccset, és az évzárón Észak-Írország sem talált a kapunkba. Alighanem ez befolyásolta a szavazókat, de jó szívvel emlékszem az albánok elleni meccsre, ahol magam is úgy éreztem, jól ment a játék, és még gólt is szereztem.

Mit jelentenek önnek ezek a szurkolói viszszajelzések?

Ki nem szereti, ha elismerik, mi több, szeretik? Ahogy jöttek az eredmények, egyre többen szólítottak meg otthon, sőt még Brüsszelben is gratuláltak. Tudja, jó érzés, ha megveregetik az ember vállát külföldön, de mégiscsak az az igazi, ha otthon szeretnek. Legutóbb a Liszt Ferenc téren ebédeltem, és nem engedtek fizetni: apró gesztus, de lelkileg nagyon sokat jelentett nekem. De ez nem az én sikerem: a csapat volt jó ősszel, nagyon egységesek voltunk, ennek köszönhetjük, hogy a vb-selejtezőcsoport második helyén állunk.