Van az úgy, hogy egy győztes ütközet is fájó emlékeket ébreszt: a vasárnap Wiesbadenben 2–1-re nyerő Augsburg támadója, Torghelle Sándor a helyi kórházban fejezte be a meccset. Történt, hogy a mérkőzés 78. percében a házigazda védője, Marko Kopilas úgy fejbe rúgta, hogy nem sokkal később már orrcsonttörést, valamint agyrázkódást diagnosztizáltak nála.
„Mivel enyhének titulálták az agyrázkódást, még aznap este hazajöttem – jelezte hétfőn Torghelle Sándor, hogy a Kopilas-lövés meg sem kotytyant neki. – Azt nem mondom, hogy soha ilyen jól nem éreztem magam, de nagy baj nincs. Éppen most indulok a helyi orvoshoz, álarcpróbára vagyok hivatalos: ha minden jól megy, egykét napon belül gyárt nekem egy olyan maszkot, amiben a hét végén már pályára léphetek. Az Aachen elleni találkozót semmi pénzért nem hagynám ki, ha az edzőm bizalmat szavaz, akkor biztosan játszom. Mostanság jól megy a csapatnak, jól megy nekem is, talán érthető, hogy nem szívesen mulasztanám el a szezonzárót. Ami a wiesbadeni esetet illeti, igyekszem mihamarabb elfelejteni. Amit a bekk csinált, nem volt szép – bár folyamatosan aprított, azt nem feltételezem róla, hogy direkt rúgott fejbe. Azért az jólesett volna, ha bocsánatot kér…”
Vigasznak feltehetőleg megteszi, hogy a szurkolók gondoltak rá: lapunk szavazásán a legtöbben arra voksoltak, hogy a Koeman-érának ő a felfedezettje. A holland tréner „uralkodása” alatt öt mérkőzésen három gólt szerző csatár mosolyogva fogadta a hírt: „Huszonhat évesen nem
hinném, hogy felfedezett lennék, inkább a nagy visszatérő cím járna nekem… Az elismerésnek természetesen örülök, annak pedig még jobban, hogy a drukkereknek köszönhetem. Nálam Rudolf Gergely lett volna a befutó, mert rajta tényleg látszik a fejlődés. Ahhoz ellenben kétség sem férhet, hogy összességében Juhász Roland vitte el a pálmát: amellett, hogy a védelmet kiválóan irányította, az ellenfél kapujára is veszélyes volt. Majdnem annyira, mint én… Komolyra fordítva: noha nem lehetünk maximálisan elégedettek a kétezer-nyolcas szerepléssel, bosszankodni nincs okunk. Ha ugyanúgy tesszük a dolgunkat a folytatásban is, mint eddig, még valami jó is kisülhet ebből. Akárhogy is nézem, sikeres őszön vagyok, azaz leszek túl – és ezt nem az agyrázkódás mondatja velem…”
