Raich a semmiből jött

Kanadában a női szuper óriás műlesiklás alatt a napot ugyan nem lehetett látni, de a pályát legalább igen, még ha a szállingózó hó zavarta is a látási viszonyokat a 100 kilométer/óra feletti száguldás közben. Az egyre vastagabb hótakaró pedig lassította a mezőnyt, így azok jártak jól, akik viszonylag hamar lecsúszhattak. Az olasz Nadia Fanchini közéjük tartozott, és a később induló svájci Fabienne Suter, illetve az osztrák Andrea Fischbacher előtt 28 századmásodperces előnnyel megnyerte a viadalt. Suter és Fischbacher századra ugyannyit ment.

Néhány ezer kilométerrel délebbre már jóval kellemesebb viszonyok uralkodtak a Szikláshegységben, ott a férfiaknak tartottak Világkupa-versenyt. Így nem az volt a kérdés Beaver Creekben, hogy megtarthatják-e a harmadik versenynapot is, hanem hogy lesz-e tarolás. Lesiklás, szuper óriás-műlesiklás, óriás-műlesiklás. Aksel Lund Svindal, Aksel Lund Svindal – Aksel Lund Svindal? A norvég úgy kelt fel vasárnap reggel, hogy – bár a mezőny többi tagjához hasonlóan neki is napról napra egyre többet kellett kanyarodnia a lejtőn – megint nyer, vagy legalábbis nyerhet. Aztán az első futamban, a hegy derekán kiszaladt alóla a jobb lába, kötéltáncosként azért megállt a balon, és továbbment, de viszonylag tekintélyes, 69 századmásodperces hátrányt szedett össze az amerikai Ted Ligetyvel szemben. Ligety nem napról napra, hanem árnyékból árnyékba ker ü l t minden kanyar után, ennyivel szerencsésebb volt a többieknél az egyébként gyönyörű időben. Minél magasabbra került ugyanis a nap a coloradói délelőtt során, annál nagyobb részét sütötte a pályának, rontva a hó minőségét.

Ebédidőben már nem volt ilyen jó dolga a hazai versenyzőnek. Az osztrák Benjamin Raich a nyolcadik helyről jött fel az élre, Svindal a harmadikról a másodikra, Ligety pedig az alaposan elhasznált pályán több mint egy másodperces előnnyel indult Raich előtt. S egy századdal mögötte fejezte be a versenyt.