Hideg idő, forró hangulat
Meglehetősen hideg volt, de tényleg, félő volt, hogy az ember cipője odafagy a fűhöz, ha sokáig álldogál egy helyben. Ugrásszerűen megnőtt a kereslet a forralt bor és a meleg tea iránt, bár volt, aki ebben az időjárási helyzetben sem tekintett el kedvenc italától, a sörtől. Az mondjuk eléggé bizarr látvány volt reggel kilenckor, öt fokban. A hangsúly azonban nem azon volt, ki milyen formáját választotta a melegedésnek, hanem azon, hogy a rajongókat hat lóval sem lehetett volna elvontatni a pályák mellől: az idény utolsó számottevő raliversenyére, a Mikulás-ralira jöttek. (Volt aki Pestről, vonattal – csak azért, hogy láthassa kedvenceit…)
S látnivaló volt bőven.
Még úgy is, vagy talán éppen annak köszönhetően, hogy ez a viadal nem vérre ment, itt lehetett keresztben-hosszában közlekedni a murvás, sáros utakon. Volt, aki csupán az élvezet kedvéért nevezett, mások azonban nem tudtak kibújni a bőrükből…
„Éppen annyira veszem komolyan ezt a versenyt, amenynyire az összes többit” – mondta Aschenbrenner György, aki a viadal elején az élre állt, s attól kezdve kínosan ügyelt arra, hogy senki se közelíthesse meg. Bár egy részsikert átengedett a hazánkban idén először rajthoz álló ifjabb Tóth Jánosnak, de ez volt a maximum.
Asi jól használta ki az autója nyújtotta lehetőségeket, megnyerte a versenyt – ugyanolyan magabiztossággal, ahogyan korábban elhódította az N-csoportos bajnoki címet.
A hétszeres abszolút bajnok ifjabb Tóth így sem volt elégedetlen, sőt… Kifejezetten élvezte, hogy hazai közönség előtt autózhat, huzgálta is a kéziféket, ahol csak szurkolókat látott, meg is lett az eredménye, dudált és őrjöngött a hálás publikum.
Ugyanez járt az utolsó pillanatban a dobogó harmadik fokára felkapaszkodó Bútor Róbertnek is, aki a megszokott Suzuki helyett ezúttal egy N-csoportos Mistubishit állított csatasorba, s habár nem mostanában volt, hogy utoljára négykerékhajtású autót vezetett, nem vallott szégyent, sőt… Azt azért elárulta, meglepte, menynyit fejlődött az N-es technika az elmúlt évek során.
Szintén egy N-es versenygéppel száguldott az idén az abszolút bajnoki elsőségre is aspiráló Turán Frigyes (végül negyedikként ért célba), a címet végül elhódító páros navigátora, Kazár Miklós pedig bebizonyította, hogy nemcsak a „jobb egyből” érzi a ritmust, hanem a volántekergetés is megy neki (6.).
A pezsgőzés ezúttal elmaradt a lőtéren (félő volt, hogy a mosoly szó szerint ráfagyna az arcokra), humánusabb megoldásként az esti díjkiosztóra tartogatták a rendezők és az idényt sikeresen befejező versenyzők a locsolkodást.
