Elküldték – továbbmegy

Elismeri, most legalább van ideje a családjára – készülődhet a közelgő ünnepekre.

Csak éppenséggel munkahelye, csapata nincs már, Bárányos Zsoltot ugyanis „közös megegyezéssel” kiebrudalták Nyíregyházáról. A 32 esztendős középpályás az ősszel – ahányszor csak lehetett! – tizenöt alkalommal húzta magára a Szpari mezét bajnokin, s állítása szerint három gólt szerzett (a Fehérvár ellenit lapunk Sifter Tamás öngóljának könyvelte el). Nyolccal fejelte meg közben 250. élvonalbeli fellépését, mégis lemondtak róla. Pedig nem kifogásolták a teljesítményét, nem mondták neki: kapja már össze magát vagy menjen nyugdíjba. Szerződése felbontását azzal indokolták, hogy pénzügyi nehézségek adódtak.

„Meglepődtem, hogyne lepődtem volna meg?! – értetlenkedett Bárányos Zsolt. – Éppen edzésre készülődtem, rendezgettem a felszerelésemet, amikor szóltak: az irodában várnak. Közölték velem, az anyagiak miatt felbontják a szerződésemet. Nem látok a színfalak mögé, nem tudhatom, van-e pénz a kasszában, avagy tényleg csőd fenyegeti a klubot. De a fizetésünket mindig idejében megkaptuk, sohasem voltak csúszások. Már korábban megtartottuk az évzáró vacsorát, amelyen senki sem szólt egy árva szót sem arról, hogy távoznom kell. Jó, elismerem: kevés gólt szereztem, de néhányat azért előkészítettem. Nem voltam sérült, az összes edzésen ott voltam. Nem vethetik a szememre, hogy nem akartam játszani. Hálás lehetek a szurkolóinknak, akik minden egyes mérkőzésünk után megköszönték, amiért a csapatukhoz igazoltam.”

Noha soha, sehol sem nyilatkozta – pedig a helyében bizonyosan sokan így tettek volna –, hogy Nyíregyházán szeretné befejezni a pályafutását, a hirtelen jött szakítás felülírta a rutinos (másképp: a harmadik ikszen túli) labdarúgó elképzeléseit. Idehaza és külföldön összesen nyolc klub alkalmazta már (a Honvéd háromszor, a belga Lommel, illetve a Vasas kétszer, valamint a Matáv Sopron, a REAC, a görög Aszterasz Tripolisz s végezetül a Nyíregyháza), most pedig ismét új egyesület után kell néznie. Ugyanis játszani akar.

„Tudom, mit mondanak az emberek: ez a Bárányos csak a lóvéra hajt – hozta fel. – Ha valóban csakis a pénz érdekelt volna, akkor már réges-rég abbahagyhattam volna a játékot. Örülhetett volna a sok rosszindulatú szurkoló… Az a baj, hogy sokan nem tudják – mert nem tudhatják! –, mi zajlik a háttérben. Magyarországon élünk, a fejemhez vágták nemegyszer: azért mentem el, mert máshol többet ígértek. Engem viszont kötött a megállapodás, nem mondhattam, nem mondhatom el, mi a teljes igazság.”

Sokan azt tartják, hogy 2005-ös, soproni „másodvirágzása” (s kupagyőzelme) óta csak keresi, de nem találja a helyét – sehol sem.

„Nem tudsz mit csinálni – sóhajtott Bárányos Zsolt. – Ha elküldenek, tovább kell menned. Semmit sem érsz a szerződéseddel, bármikor felbonthatják, bármi megtörténhet. Sopronban például kitűnő csapatunk volt, az akkori vezetőedzőnkkel, Pintér Attilával azóta is remek a kapcsolatom. Aztán mi lett?! Sajnálom, hogy azok engedték tönkremenni a klubot, akik nap mint nap a magyar futball felemelkedéséről szónokolnak. Hiba volt például a Ferencvárost a másodosztályba száműzni, Dunaújvárosban szinte kihasználatlan az a csodálatos stadion, közben meg a diósgyőriek méltatlan körülmények között játszanak.”

Nehezményezi, hogy idehaza azt gondolják a vele egyidősekről, már túl vannak fénykorukon.

„Csakis itthon vagyunk ennyire eltévedve – szögezte le a hatszoros válogatott. – Elterjedt, aki már betöltötte a harmincat, kiöregedett. A kort nézik, nem a teljesítményt. Pedig ha egy játékos, legyen akár negyvenéves, megoldja a feladatát a pályán, miért kellene leírni? Nem vagyok az a típus, aki bejelentkezik a csapatokhoz, szerencsére vannak itthonról és külföldről is ajánlataim. Mindenkit meghallgatok, ha mást nem, megköszönöm az érdeklődést.”

Bár megfordult már itt, ott, amott, Bárányos Zsolt rávágta: „Isten mentsen, hogy eltűnjek!”

Igaz, nem az a fajta.