Halászlé helyett Gulyás

Alig telt el öt perc, amikor Nick Williams a gyűrűbe varázsolta a labdát, 20–10-es vezetéshez juttatva ezzel a rangadót szédítő tempóban kezdő Atomerőműt. Az ilyenkor megszokott „Tíz, tíz, tíz!” kórus ezúttal nem csendült fel, ki tudja, talán még az Atomic Boys-drapéria alatt tomboló hazai fanatikusokat is meglepte a nagy különbség. Hogy ekkora differencia volt a találkozónak a második, illetve a harmadik helyről nekivágó két együttes között, azért elsősorban Gulyás Róbert nevét foglalhatták imába a paksiak: a center oly szorgosan gyűjtögette a lepattanókat, mint Piroska a gombát, kiosztott egy „sapkát”, miközben három dupla között beszórt egy triplát. Enynyi elég is volt ahhoz, hogy a 213 centis óriás még nagyobbra nőjön a szurkolók szemében.

Ha ez idő tájt a Falco nem is volt méltó riválisa az ASE-nak, Gulyásnak – és a szintúgy parádézó Darris Nicholsnak –, akadt vetélytársa: Kálmán László újfent bizonyította, miért is tartják Szombathelyen a „legnagyobb királynak”. Noha rajta kívül négy csapattársa is a parketten tartózkodott, egyedül a karmester nyújtott bajnokhoz illő produkciót, ha nincs az ő tizenöt pontja, feltehetőleg már az első negyedben eldőlt volna a meccs.

Gyenge volt a vasiak védekezése – képzelhetik, Szrecsko Szekulovics, a vendégek szakvezetője hogy ki lehetett borulva, amikor a 16. percben 47–30nál magához rendelte játékosait! Hogy a sárga-feketéket az előző szezonban történetük első NB Ies elsőségéhez segítő tréner konyít valamit mesterségéhez, az másfél perc alatt kiderült: 47–41nél már az ASE hívei kapkodtak nyugtatók után. Az 53–43-as félidei állás mindenesetre izgalmas második felvonást ígért.

Nem is kellett csalatkoznunk (nem mintha bármi okunk lett volna panaszra!), a látogatók a folytatásban is kapaszkodtak becsülettel, olyannyira, hogy a 26. percben már csak egy triplányi különbség volt a két gárda között (65–62). A szombathelyiek feltámadása mellett két paksi mozdulat érdemel külön említést: egyrészt Ashante Johnson valóban Amerikát idéző zsákolása, másrészt a pontatlan átadást már bravúrral megmentő, végül a labdát kis híján a Duna partjáról a gyűrűbe küldő Darris Nichols hármasa. Miután utóbbinak az sem okozott gondot, hogy a harmadik negyed végén közelről is betaláljon, az utolsó tíz perc 73–67-es paksi előnyről indult.

No meg Mészáros Zalán remeklésével! A rutinos irányító azon melegében megszerezte első három kosarát, és mivel hazai részről nem egyedül termelte a pontokat, 86–70-nél le is lehetett volna fújni a mérkőzést. A kis híján megtelt csarnokban egyedül Szekulovics gondolkodhatott másként: még egy időkéréssel megpróbálta a lehetetlent, és bár 86–77-nél felcsillant a remény, másodszor már nem tudott talpra állni a Falco.

A végül 33 pontot összehozó Gulyás Róbert vezérletével kivívott 98–90-es Atomerőmű-siker kapcsán egy szó jut eszünkbe: megérdemelt.