Focizni jó!

A DVSC–Vasas Ligakupa-mérkőzésről azzal jelentkezett be kollégánk: mit szólnánk ahhoz, ha az összes nézőt megkérdezné arról, hogy tetszett-e a meccs?

Közvetlenül a kezdő sípszó előtt ugyanis az egy szem optimista szotyolaáruson kívül senki sem volt kíváncsi szerda kora délután arra, hogyan trükköznek az aranylábúak a Nagyerdőben. Fél kettőre aztán kiaraszoltak még nyolcvanegyen (na ja, nem tudták, hogy a 13.30-as időpontot egy hete módosították 13 órásra), s mindennek kapcsán újfent felvetődik a kérdés: kinek jó ez az egész?

Persze addig felesleges azon merengeni, hogy egy ilyen kezdeményezés miért nem működik a magyar futballban, amíg a sorozat kiírói csak annyira veszik komolyan a Ligakupát, hogy szerda kora délutánra, munka- és iskolaidőre teszik a kezdés időpontját. A Nemzeti Sport újságírói azonban úgy vélik, igenis van spiritusz a kezdeményezésben, és a következő javaslatokat teszik.

Borbola Bence: „Egyszerű a recept: akkor lesz előrelépés, ha a Honvédhoz hasonlóan mindegyik együttes komolyan veszi profi státusát. Pölöskei Gábor ugyan a sorozat elején kipróbált egy-egy fiatal tehetséget, de zömében a meghatározó játékosok léptek pályára. Erre kellene kötelezni valamennyi csapatot.”

Somogyi Zsolt: „A tét rázná fel a résztvevőket! Az UEFA-kupautód Európai Ligában két helyünk van, s az egyikért a Ligakupa őszi és tavaszi győztese, az MK-döntő vesztese és a bajnoki harmadik helyezett (vagy ha a bronzérmes benne van az előző háromban, akkor a negyedik) négyes döntőt vívna.”

Voleszák Gábor: „Nézők nélkül nincs futball! Márpedig idehaza a hétközi meccsekre nem szívesen mennek ki az emberek, ezért szerdán csak televíziós meccset rendezzenek, a többi csapat pénteken, illetve vasárnap játsszon – ha az edzők többsége amúgy is a »fakót« szerepelteti.”

Zombori András: „Még nagyobb díjazás, mondjuk a győztesnek átadandó ötvenmillió forint garantalná, hogy a csapatok rendre legjobbjaikat küldjék pályára. Talán az is beválna, ha a klubok egy-egy korábbi legendával népszerűsítenék a sorozatot. A kezdeményezések, a teljesítmény mellé ugyanis nevek kellenek, hogy aprókat lehessen lépegetni előre.”

Persze most mondhatják, minek felfedezni a kanálban a mélyedést, amikor arról van szó, hogy az eredményszegénység átkát nyögő magyar futballban a csekély terheléshez szokott játékosokat duplaannyi meccsen kell játszatni egy évadban; a sorozattal újabb nézőket illenék toborozni; motiváltabbá kell tenni a sportág szereplőit…

Azonban sorolhatunk itt bármit, a legegyszerűbb érv a következő: azért kell a Ligakupa, mert focizni jó! S ha mifelénk ezt a futballbiznisz szereplői kivétel nélkül így gondolnák, akkor a szotyiárus sem vinné ki feleslegesen portékáját a stadion árnyékába…