A futballban is érződik a válság

Amikor a szövetségben beszéltem a problémáinkról, nem hazudoztam, elismertem a tartozás jogosságát. Szinte egy lábon áll a klubunk, és az építőiparban érdekelt tulajdonosunkat, a SZEVIÉP Zrt.-t – amely kétezer-hét októbere és kétezer-nyolc novembere között kétszáztízmillió forintot áldozott a működtetésre – jelentősen érinti a gazdasági válság. Az MLSZ-ben megértőek voltak, mint ahogy a fegyelmi bizottságnál is látják, januárban korrekt módon rendezzük adósságunkat Vágó Attilával szemben.

Egyet azért áruljon el: ha most nincs pénz, akkor mitől lesz januárban?

Három támogatói kör is van, amely segíthet a működtetésben, a kiegyensúlyozott gazdálkodás megteremtésében. Az egyik a Pick-Szeged kézilabdacsapatánál kiemelt szponzor, a másik egy helyi vállalkozás, a harmadik egy, a Diósgyőr labdarúgásért létrehozott alapítvány köré szerveződik. Utóbbiban olyan, korábbi diósgyőri labdarúgók vállalnak szerepet, mint Veréb György, Vitelki Zoltán és Kiser László. Mindig is azt mondtuk, négy lábon kell állnia a klubnak: a főszponzor mellett az önkormányzat segítségére éppúgy szükség van, mint a jegyárbevételre és a helyi vállalkozók támogatására. Ez utóbbi eddig hiányzott, ám belátható időn belül megoldódhat a helyzet.

Lehet, pesszimisták vagyunk, de mi van akkor, ha az ön által említett lehetséges támogatók mégsem állnak a DVTK mögé?

Ha a leendő három partner közül esetleg csak eggyel sikerül megállapodnunk, akkor nem egy játékost kell értékesítenünk, hanem kettőt. Köteles László, Djordje Kamber és Szrdjan Sztanics iránt nagy az érdeklődés, hál’ Istennek vannak piacképes futballistáink. Amikor még Sallói István volt az ügyvezető, az afrikai légiósokat tulajdonképpen lízingelte a klub, ami legalább hatvanmilliós költségtől kímélte meg a DVTK-t. Ez jó gazdasági döntés volt, mi viszont azt valljuk, saját tulajdonú játékosokra van szükség, hogy hozzá lehessen nyúlni a „családi ezüsthöz”.

Egy nappal korábban arról beszélt, néhány ember egyéni érdeke fontosabb, mint a diósgyőri futball szolgálata.

Mindig vannak gáncsoskodók, akik irigységből, butaságból, vagy tudom is én, miért, de megpróbálnak ártani. Mi tiszta szívvel mentünk Diósgyőrbe, nem mögöttes szándék vezérelt bennünket.

Mennyire valós veszély, hogy a futballt működtető gazdasági társaságot esetleg másik városba költöztetik?

Ennek semmi realitása nincs, mi Diósgyőrben akarunk minőségi futballt. Bizakodóak vagyunk, hiszen jó a sorsolásunk, az őszi tizenkilenc pont mellé tavasszal szerezhetünk még huszonötöt, és az elegendő lehet az ötödik-hatodik hely megszerzésére.

Mit gondol, a gazdasági nehézségek milyen hatással lehetnek a honi élvonalbeli labdarúgásra?

Kevesebb pénz lesz a futballban, ami több mindent előrevetít: csökkenhet a játékosok bére, előtérbe kerülhet a saját nevelésű fiatalok szerepeltetése, jobban meg kell majd nézni, ki az a külföldi spíler, aki szerződtetésre érdemes.