Több mint 60 ezer néző zsúfolódott össze a behúzott tetejű Veltins Arenában; a nagy érdeklődésen nincs miért csodálkozni, elvégre az örök német–angol vetélkedés újabb fejezetére készülődtek a felek. Eddig kilenc európai kupafinálét vívtak egymással a két ország csapatai, ám a 2008–2009-es szezonban most akadtak össze először – ezzel együtt a Schalkénak extra motivációt jelenthetett egy közelmúltbeli „nemzeti sérelem”: az angol válogatott múlt heti berlini győzelme (2–1).
Bár nem Bajnokok Ligája a sorozat neve, a két csapat komolyan vette az összecsapást; egy, illetve két eltéréssel ugyanazzal a tizeneggyel álltak ki, mint a legutóbbi bajnokijukon – ami különösen a vasárnapi manchesteri derbire készülő City esetében figyelemre méltó. Mark Hughes egyik hiányzója ugyanakkor a csapat leghíresebb játékosa, Robinho volt, aki kisebb bokasérülése miatt el sem utazott Gelsenkirchenbe. Belefért.
Az első angol gólnál a teljes német védelem rajta volt a középre tett labdán, de csak szemmel, és mivel Pander az utolsó felszabadítási kísérletet is elpuskázta, Benjani éles szögből gondtalanul emelhetett az üres kapuba. A második félidő derekán is Benjani hozta zavarba a német hátvédsort, és végül Ireland lőtt a kiszolgáltatott Neuer kapujába. A hazaiak ritka gólhelyzetei közül talán Asamoahé volt a legnagyobb – a csereként beálló támadó fejese Hart kapus válláról pattant ki a hajrában.
A következő hetekben Wolfsburg–Portsmouth és Hamburg– Aston Villa meccsel folytatódik a német–angol európai párharc, de ez alighanem kevéssé foglalkoztatja a pénzüket visszakövetelő Schalke-ultrákat; ők a meccs után leginkább Andreas Müller klubmenedzser távozása iránt mutattak érdeklődést.
A csoport másik mérkőzésén az eddig kevés játéklehetőséget kapó Mateja Kezsman góllal és gólpasszal tetemes előnyhöz segítette a PSG-t, azonban a Santander Traoré öngóljával és Colsa csodálatos bombájával az 56. percre kiegyenlített – és végül haza is vitt egy pontot.
