Megint kísértenek az emlékek

„Néhány nap óta egészen különös járvány terjedt el a kincses városban:

Két ember rohan az utcán. Szembejönnek egymással. Találkoznak, és köszönés helyett ilyesféléket mondanak:

»Nos, mit szólsz hozzá, öregem? Ezt ugyan jól megcsináltuk. «

»Hát igen« – válaszolja rá a másik, és rohannak tovább.

A be nem avatott járókelők csak egymásra néznek, és nem tudják mire vélni a különös beszélgetést. Pedig igen egyszerű a dolog magyarázata: szurkolók találkoztak.

Kolozsvár a Magyar Kupadöntő lázában ég!”

A szemelvényt a Sporthírlap egyik 1944. júniusi számából vettük, ám apró változtatásokkal ma is aktuális lenne. Ahogyan hatvannégy esztendeje – az Erdély jelentős részét visszacsatoló második bécsi döntés után majdnem négy évvel – a Ferencváros elleni kupadöntőről beszélt Kolozsvár, úgy most nemigen találni olyan embert a városban, akit hidegen hagy a CFR Cluj Bajnokok Ligája-szereplése. A részben a negyvenes évek kolozsvári sikercsapata, a KAC utódjának tekinthető CFR Cluj Roma elleni BL-összecsapását rendkívüli érdeklődés kíséri, a városi szurkolók mellett rengetegen érkeznek Erdély többi részéből, hogy a Magyarországról várható mintegy ezer lelkes drukkerről ne is beszéljünk. (Itt említsük meg, hogy az anyaországból már az európai tündöklés előtti időszakban is sokan átjártak Kolozsvárra szurkolni a vasutascsapatnak.) A huszonötezres stadionba tizenhatezer jegyet már előzetesen, kötésben értékesítettek a három hazai BLmeccsre, a megmaradt tikettek többségét elkapkodták, Olaszországból pedig 1200 rajongóra számítanak a szervezők. S ne legyen kétségünk: a kezdésig minden hely gazdára talál.

Az olasz sztárcsapat fellépése előtti izgatott készülődés szintén a Ferencváros látogatását megelőző, példátlan intézkedéseket juttatják az ember eszébe:

„Négy pótlelátót emeltek, amelyeken – és a már meglévő lelátón – összesen négyezer néző számára tudnak ülőhelyet biztosítani. Az állóhelyeket is sikerült megnagyobbítaniok, s ezen 10 000 néző számára van férőhely. Az érdeklődés óriási arányú. Nemcsak Kolozsvár, hanem Székelyföld minden részéből érkeztek jegyigénylések. A vidéken roppant népszerű Ferencváros és a hazai KAC küzdelme hatalmas közönség előtt játszódik majd le.”

Utóbbi megállapítás ismét áthallásos: információink szerint a Constantin Radulescu Stadionba szerdán kilátogató román és magyar szurkolók számottevő része nem a CFR, hanem a Roma legjobbjaira kíváncsi. S hogy nem hétköznapi csapat érkezett kedd délelőtt a kincses városba, jelzi a kolozsvári polgármesteri hivatal felettébb szokatlan bejelentése: a „farkasoknak” becézett olasz együttes tiszteletére – a későbbi felavatásra vonatkozó eredeti tervekkel ellentétben – kis ünnepség keretében már a hét közepén visszahelyezteti a Deák Ferenc utcába az Anyafarkas szobrot.

Ami azt illeti, a kolozsváriak udvariasságára annak idején a Ferencváros játékosai sem panaszkodhattak. S mint a fővárosiak győzelmét hozó visszavágót követően megjelenő 1944es Sporthírlap-cikkből kiderült, nem is tették: „…Közben a Ferencváros megebédelt, és visszaindult az állomásra. Ragyogott a