Gyorsmérleg tizenhét évről

Még 19 éves sem volt, amikor 1947 nyarán az MTK–Mogürt mérkőzésen bemutatkozott az élvonalban. A kilencedik bajnokiján lőtte első gólját – a Szegednek. Utolsó idényét leszámítva mindig helye volt a góllistán, kilenc bajnokságban tíz, vagy annál többször talált be a kapuba, rekordja húsz gól (1953), és egy négyes a Soroksárnak (1949. ősz).

Először volt 1951-ben bajnok, az idényben egyszer sem hiányzott, a mérkőzések több mint felén gólt szerzett. A két évvel későbbi aranyérmes szezonban 24 mérkőzés/20 gól a mutatója, középcsatárnak is becsületére vált volna. Harmadszor 1958 nyarán lett bajnok. Mindaddig Hidegkuti Nándor oldalán játszott, ám az „Öreg” akkor visszavonult, s odalett a sokszor megcsodált híres jobbszárny. Utolsó bajnoki gólját 1963 őszén a Vasas ellen szerezte (2:1), utolsó bajnokiját egy évvel később a Honvéd ellen játszotta (1:6), összesen 379 mérkőzést jegyez, 182 góllal.

A világháború utáni első Magyar Népköztársasági Kupát elnyerte csapatával (1952), kétszer átvehette a Közép-európai Kupát (1955, 1963), kapitánya volt a megismételt döntőn a portugál Sportingtól kikapó (0–1), a Kupagyőztesek Európa-kupájában második csapatnak (1964).

Mindössze 44 bajnoki mérkőzés után 1949 áprilisában játszott először a válogatottban. Két világbajnokságon volt tagja a csapatnak (1958, 1962), 1964 októberében a Csehszlovákia elleni 2:2-es találkozó után vonult vissza – 75 mérkőzéssel a háta mögött.