A Real került az igazi zenitre

Ha már az UEFA az ötödik játéknapon nem ragaszkodott ahhoz, hogy egyszerre kezdődjenek a mérkőzések, a Real Madrid játékosainak mindössze hét percig kellett aggódniuk a BATE Boriszov vendégeként amiatt, tudnak-e tőkét kovácsolni a Juventus önzetlen segítségéből. Minden jóslással ellentétben ugyanis a már négy kör után továbbjutó torinóiak nem „feküdtek le” a Zenitnek, s nem gondoskodtak már a minszki rajt előtt egy két hét múlva rendezendő kiki mérkőzésről a Real Madrid és az UEFA-kupa címvédője között.

Ehhez „csak” Zenit-győzelem kellett volna, de hogy erre mekkora esély volt, azt jelzi, hogy Szentpétervárott az oroszok első veszélyes kapura lövésére a 39. percig kellett várni, amikor Anatolij Timoscsuk tornáztatta meg Alexander Manningert. Addig inkább a Juve játszott fölényben, Vincenzo Iaquinta fejese volt az üdvözlés, Olof Mellberg kapufán csattanó fejese az ébresztő, Iaquinta kapufára ágyúzott labdája pedig a keserű valóság. A Zenitnek legkésőbb akkor rá kellett döbbennie, hogy bármennyire is szeretné, sétagaloppban semmiképpen sem szerzi meg az életben maradását a minszki eseményektől függetlenül garantáló győzelmet.

Timoscsuk már említett lövése volt az első igazi erőfeszítés a hazaiak részéről, aztán jött az első gól is – a drukkerek fájdalmára Ivica Krizanac lesről talált a kapuba.

De ő legalább betalált, a második félidőben viszont még eddig sem jutott a Zenit. Hiába szólózott és lőtt Danny, illetve hiába tévesztette el ő a finisben centikkel a kapufát, ez kevés volt az oroszok üdvösségéhez. S mielőtt még bárki is azt hinné, hogy közben a Juventus nem erőltette a támadásokat, azért rögzítsük: Alessandro Del Piero akcióból,