Ez a terror háza

Épségben hazaértek?Épségben hazaértek?

Tudtommal nagyobb baj nem történt a mérkőzést követően, már ha eltekintünk attól, hogy szakosztályelnökünk, Tóth János kocsiját megrongálták – mondta Mészáros Zalán, aki 12 pontot jegyzett Szolnokon. – Én egyébként nem a csapattal hagytam el az Olaj csarnokát, mert egy órán át az óvásunkat körmöltem. Három példányban kellett elkészíteni a beadványt, és nem jutottam fénymásolóhoz.

Mintha még egy nappal a történtek után is remegne a hangja.

Tizenhét éve szerepelek az élvonalban, a Honvéd és a Pécs játékosaként is megéltem egy-két kemény esetet, ezúttal mégis azt mondom: eddig, és ne tovább!

S miért éppen most fogyott el a türelme?

Az még a magyar kosárlabdában sem szokásos, hogy szétzúzzák a vendégcsapat kispadját védő plexit, s emiatt az ott ülőknek a játéktérre kell menekülniük, ahová aztán zászlórúd, érmék, pénztárszalagok zúdulnak. A másodedzőnket el is találták, ügyvezetőnket, Juhász Sándort meg leköpték a VIP-helyen. Az a fegyelmi bizottsági gyakorlat, hogy a súlyos rendbontások pénzbüntetéssel megúszhatók, felhívás keringőre. A rettegés légkörében ráadásul a bíróktól sem várható el, hogy következetesen ítélkezzenek.

Különösen annak fényében riasztó, amit mond, hogy a játékvezetők – részben jelenleg is tartó – sztrájkja többek között az arénákban uralkodó állapotok miatt robbant ki.

Nem hibáztatom a Szolnokon sípoló Páli Kálmán, Téczely Tamás, Vétek Frigyes hármast, a pokoli hangulattól ők sem függetleníthették magukat.

Aki ijedős, ne menjen kosárbírónak.

A találkozót követően szót váltottam Pálival, ő arra hivatkozott, hogy a mérkőzés félbeszakítása olaj lett volna a tűzre. Mindenesetre tény: a második félidőben összesen öt személyit ítéltek a hazaiak ellen, ami egyszerűen vicc... Kíváncsi lettem volna, mi történik, ha a sztrájkoló bírók elitjéből kerülnek ki a találkozó dirigensei, bár én magam egy olyan FIBA-bírót ismerek, akiről tudom, hogy balhé esetén biztosan lefújja az öszszecsapást: ő Bodnár Péter.

Eszerint ha önön múlik, félbeszakadt volna a meccs?

Abban a pillanatban, hogy a nyakunkba zúdultak a széttört plexipalánk szilánkjai. A balhé perceiben azt éreztük az Olaj csarnokában, hogy ez a terror háza. Az efféle súlyos rendbontásoknak nem lehetne más a szankciójuk, mint a pályabezárás, az újrajátszás. Egyenlő feltételek mellett megnyertük volna a szerdai mérkőzést, noha nem vitatom, hogy a Szolnok harcosan, elszántan küzdött.

Miből gondolja, hogy a fegyelmi testület elnéző lesz?

Eszemben sincs prejudikálni. Ám érdemes megvizsgálni az eddigi gyakorlatot, s abból kiderül: általában néhány százezer forintos büntetéssel kipipálható a mégoly brutális cirkusz is.

Maradjunk annyiban: a magyar kosárlabdázás tényleg nem a normális közállapotairól ismerszik meg mostanság.

Ha az illetékesek nem teremtenek végre rendet, hamarosan tragédia történik. Márpedig súlyos felelőtlenség emberek testi épségét kockára tenni. Olyan sportágban pedig, amelynek újabban amúgy is rossz a megítélése, különösen ügyelni kellene arra, hogy a mérkőzések korrekt körülmények között dőljenek el!