Háromszor nyerték meg

Ez más volt, mint a többi.

Nem tűnt úgy, mintha közvetlen rivális lenne a két alakulat, az emberek nem kígyóztak sorokban a pénztár előtt, hogy bejussanak, és még Vári Attila is nyugalomban ácsoroghatott a dobogón a bemutatáskor.

Pedig egy Vasas–Honvéd ma is rangadó, csak nem olyan, mint néhány éve. Mert míg akkor az utolsó dudaszó pillanatában sem mindig volt vége a meccsnek, most azzal a kérdéssel érkeztek még a Dominoszurkolók is, hogy kedvenceik vajon mennyire szorongatják meg a bajnokot – a győzelemben inkább csak reménykedtek, mintsem bizakodtak.

Ezután senkit sem lephetett meg, hogy a Vasas hozta az első negyedet, az már inkább, hogy mennyivel. Tudniillik sima 3–0 virított az eredményjelzőn öt másodperccel a szünet előtt, de akkor klasszikus előnygóljával Szivós Márton némi életet lehelt a derbibe. A nagy különbséghez kellett, hogy Kis Gábor – amint bedőlt a vízbe és bálnásan feltempózott – azonnal betaláljon távolról, majd ugyanezt megtegye picit közelebbről is, aztán meg szállítsa a fórokat. Kezdetben ugyanis csak úszkáltak a játékosok fel s alá, Kicsi és az ellenoldal olimpiai bajnok centere, a gyomorrontását éppen kiheverő Molnár Tamás pedig ücsörgött a padon. A nézők meg aludhattak, ha már egyszer a tévéközvetítés miatt a nap közepére, ebéd utánra tették a derbit.

A vendégszektorból például még egy dalocska sem hallatszott, pedig régen pusztán a felelgetéssel is eltöltötték a (játék)időt a szurkolók. Persze nem segített a hangulatteremtésben, hogy a félidőre megint három volt közte – valahogy nem izzott a meccs.

Egészen a harmadik etapig, amikor Szivós Márton már másodszor ejtette át a labdát Nagy Viktor felett (egyébként jó messziről), mínusz egyre hozva vissza a kék sapkásokat, majd Tóth Márton pattintott be egyet a túlvégen, amitől Vad Lajos kezdett toporzékolni a parton; zárásként Jansik Dávid bombázott a léc alá. Ám a Domino hiába kapaszkodott becsülendő akarással, amit elöl felépített, azt hátul általában le is rombolta – alig akadt Vasas-támadás, amely gól nélkül ért volna véget. Csakhogy az utolsó szünet előtt pocsékul játszott, konkrétan „elbaltázott” egy emberelőnyös figurát a címvédő, így a hangosbemondón bejátszott „Hajrá, Vasas!” is inkább csak rutinból szólt a pihenő alatt, nyugtatólag semmiképp sem hatott.

Ezt követően két, a karjáról a háta mögé jutó lövés után Gergely István majd’ lebontotta kapuját idegességében, s ezekkel a gólokkal harmadszor is megnyerte a rangadót a Vasas. Megjegyzendő: Varga Dániel a döntő szakaszban úgy játszott, mintha nem is néhány hete tért volna vissza vállműtétje után: négy Plaket-gólból három az övé volt, amit megfejelt egy mesés labdalopással saját portája előtt.

Küzdött a Honvéd, de ebből a rövidebb kispad miatt csak tisztes vereségre futotta.

Pedig a piros-kékek klasszisa, Varga Dénes köntösben ülte végig az egész meccset.