Már lőtávolságon belül
„Megint olyan csapatunk van, amelyet nagyon nehéz megverni” – mondta a Fiorentina elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés (1–1) után Kalle Rummenigge, a Bayern Münchent működtető gazdasági társaság első embere. A bajorok Firenzében – nincs jobb szó rá – katasztrofális játékkal rukkoltak ki, csakhogy a korábban rendre útitársukul szegődő szerencse melléjük állt, és Tim Borowski góljával kicsikarták az egyenlítést. Sorozatban az volt a nyolcadik összecsapásuk, amelyet megúsztak kudarc nélkül (legutóbb a Hannover verte meg az idényt visszafogottan kezdő társulatot, még szeptember 27-én), ilyen előzmények után pedig bátran neki lehetett vágni a nem is olyan titkon a bajnoki cím elhódításáról (a Bundesligát még sohasem nyerte meg, csak a jogelődöt…) álmodozó Schalke elleni mérkőzésnek.
A Borowski szerint iránymutató („A győztes marad az éllovasok nyakán, a vesztes kicsit leszakad”) találkozó első fél órája olyan játékot hozott, ami az ínyenceknek is elfogadható volt. Michael Rensing ugyan bakizott egyet (éles szögből egy Kahn-utód ne kapjon gólt kötényben!), viszont elöl a társak két, szemre is tetszetős góllal fogták közre a Schalke egyenlítő találatát. Előbb Luca Toni és Mark van Bommel kényszerítőzött, az olasz pedig a visszakapott labdát hirtelen ötlettől vezérelve nem a hoszszú (Manuel Neuer oda várta), hanem a rövid sarokba paszszolta (332 perc után kapott újra gólt a Schalke), majd Franck Ribéry és Zé Roberto háromszögelése után kapott mattot a hazai védelem a francia támadótól.
Ribérynél érdemes megállni egy pillanatra, hiszen megint olyan formában futballozik, mint az előző szezonban, amikor őt választották meg a Bundesliga legprímább labdarúgójának. Nem nehéz észrevenni az összefüggést a Bayern feltámadása és az ő erőre kapása között: a címvédő sorozatban ötödször nyert a Bundesligában, Ribéry pedig zsinórban negyedik bajnokiján volt eredményes. A Wolfsburg (4–2) ellen a fordítási hadműveletet jelentő elsőt szerezte, a Frankfurtnak (2–1) és most a Schalkénak klasszikus győztes gólt lőtt, míg a Bielefeld (3–1) ellen „csak” a jégkorong szabályai szerint illette őt a három pontot érő második (egyben vezetést jelentő) müncheni gól.
„Csodálatos hétvégéje volt a Bayern Münchennek – mondta Uli Hoeness, a bajorok menedzsere. – A többiek már érzik a Bayern forró leheletét. Ha egyszer az élre kerülünk, nem is adjuk át másnak a helyünket.”
A hétvége után ugyanis már nem utópisztikus gondolat, hogy a Bayern vezetésével forduljon rá a tavaszi szezonra a mezőny. Pedig Jürgen Klinsmann vezetőedző mit kapott azért, amikor hetekkel korábban kijelentette, hogy csapata őszi első lesz…Csakhogy most a Leverkusen „bravúros” módon eladta háromgólos előnyét a Karlsruhe otthonában, míg vasárnap az addig éllovas Hoffenheim kikapott a Dárdai Pált végig a soraiban tudó Hertha otthonában. (A gólt Kacsar, Nicu, Voronin összjáték után a berlinieknél kölcsönben játszó ukrán támadó szerezte.) A Bayer ezzel a botlással (illetve eggyel jobb gólkülönbségével) átvette a vezetést, a Bayern pedig egy pontra megközelítette az éllovast. Ahhoz képest, hogy öt fordulóval korábban még hét pont volt az együttes lemaradása az akkori első helyezettől, a Hamburgtól, a mostani már jócskán kezelhető különbség. Ha úgy tetszik, a bajnok lőtávolságon belülre került a sokak által hitbizományának tartott pozícióhoz.
