Calzaghe-t már nem zavarja a padlózás

Byron Mitchell, Kabari Szalem és Bernard Hopkins után Roy Jones Junior (52–5, 38 K. O.– T. K. O.) is azzal büszkélkedhet, hogy padlóra küldte Joe Calzaghe-t (46–0, 32), egyúttal beállt azok sorába, akik kikaptak a walesi fenoméntól. Merthogy hiába szedett be hideg fejre még az első menetben egy irtózatos bal-jobb kombinációt, Calzaghe magához tért, és megleckéztette amerikai riválisát. Most már biztosan állítható, hogy Calzaghe-t nem viselte meg a kategóriaváltás, hogy nem korábbi felségterületén, nagyközépsúlyban (előfordult, hogy egyszerre birtokolta a WBA, a WBC és a WBO övét), hanem félnehézsúlyban, szombati riválisa kedvenc mezőnyében kell riogatnia az ellenfeleket. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a jól kezdő Jonesnak a meccs derekán felrepedt a bőr a bal szemöldöke felett (ebben azért Calzaghe ökle, illetve feje sem volt vétlen), amit az „Olasz Sárkány” a későbbiekben könyörtelenül kihasznált. Elsősorban a sérült testrészt célozta, ha pedig „összeborulás” következett, igyekezett egy-egy jól irányzott bólintással rontani az amerikai állapotán. De nem ezen múlt a csata kimenetele, Jones szinte semmit sem tudott kezdeni Calzaghe rakkolós stílusával, a walesi győzelme megérdemelt, még ha a pontozás által sugalltnál (mindhárom bíró 118:109cel adta Calzaghe-nak a mecscset) talán szorosabb is volt a mérkőzés. Csak éppen az Egyesült Államokban volt az ütközet, ahol mindig is a ringbeli agreszszort díjazták, sokszor függetlenül attól, hogy a kesztyűket vagy ellenfele fejét verte-e szét. Calzaghe 985, ellenfele csak 475 ütést indított útjára a Madison Square Gardenben, és Jones a CompuBox nevű cég által figyelt meccsek egyikén sem szedett be annyi pofont, mint most (344).

„Az elején meglepett azzal a jó kis bombával, ilyen ütések csak az igazi bajnokokra jellemzők – mondta Calzaghe. – Amikor lementem, összekaptam magam, és még erősebben tértem vissza. Elkezdtem bokszolni, és egyből jól éreztem magam. Bevillant, hogy egyszer már átéltem hasonlót, és attól kezdve tudtam, hogy nincs lehetetlen.” Sokat nem kellett „visszalapoznia” hasonló élményért, a legutóbbi, a Hopkins ellen áprilisban megvívott mérkőzésén padlózott már az első menetben.

A britek viszont gondba kerülhetnek, ha meg akarják találni Calzaghe helyét az örökrangsorban. A Hall of Fame-tagsága nem lehet kérdéses, de még az is elképzelhető, hogy idővel őt tartják majd a valaha volt legjobbnak. A BBC kimutatása szerint Lennox Lewis (Evander Holyfield ellen), Naseem Hamed (Kevin Kelley megverésével), Ken Buchanan (a Roberto Duran elleni kudarcával), Tommy Farr (a Jim Braddocktól és a Max Baertől elszenvedett vereséggel), illetve az itt tizenkétszer fellépő Jack „Kid” Berg, valamint a hatszor itt bokszoló Freddie Welsh után Calzaghe a hetedik, aki a Gardenben is nevet szerzett magának.

Erre lehet építkezni, kérdés, kell-e. Felfelé már nehezen vezethet Calzaghe útja, fiatalabb nem lesz (márciusban a 37. születésnapját ünnepelheti), lassan pedig elfogynak az igazán jól fizető ellenfelek. Presztízse, megbecsültsége a mostaninál pedig aligha lehet nagyobb.