Shakespeare útját járhatja Calzaghe

Mit tehet a tudósító, ha – külföl diek esetén ennyi elfogultság talán megengedhető – egykori és jelenlegi kedvence találkozik a szorítóban? Például imádkozik azért, hogy az egyik az öt évvel korábbi önmagát idézze a ringben, a másik meg úgy bokszoljon, ahogyan az elmúlt időszakban szokott. Ebben az esetben a New York-i Madison Square Garden vélhetően telt házas közönsége nem unatkozna. Elvégre Roy Jones Junior (52–4, 38) napra pontosan öt éve, 2003. november 8-án lett nehézsúlyú világbajnok, és utoljára akkor tekintette mindenki őt a súlycsoportoktól független (az úgynevezett pound for pound) rangsor éllovasának, miközben Joe Calzaghe (45–0, 32 K. O.–T. K. O.) napjaink egyik legjobbja.

Brian Doogant, a The Sunday Times szakíróját mindenesetre megihlette Calzaghe elmúlt időszakbeli produkciója, illetve vélhető visszavonulása („Bármi történik, ez lesz az utolsó mérkőzésem” – mondta többször is a walesi), és a William Shakespeare Ahogy tetszik című komédiájából ismert Jacques-monológgal vetette össze Calzaghe-t. Szerinte az „Olasz Sárkány” a férfi életének hét szakaszából (csecsemő-, gyerekkor, szerető, katona, bölcsesség, öregkor, halál) szombaton lép be az ötödikbe, és ha sikerrel veszi az akadályt, vidáman mehet nyugdíjba. Az amerikai szakírók kevésbé poétikusak, ők megelégedtek annyival, hogy Calzaghe-nak a mostani lesz az ötödik igazi mérkőzése (csak azt nehéz eldönteni, hogy Jeff Lacy, Mikkel Kessler és Bernard Hopkins mellett Peter Manfredo Juniort vagy Sakio Bikát tekintik-e nehéz riválisnak), amelyen igazolhatja, hogy méltán tart igényt a ring királya címre.

„Nem tudok mit kezdeni a bírálatokkal, én 1997 óta folyamatosan címegyesítő mérkőzést akartam vívni, nem tehetek róla, hogy csak két éve kaptam rá lehetőséget. Bevallom, korábban már leírtam Roy Jonest, de három nagyszerű győzelemmel jelezte, hogy még mindig kivételes bunyós. Legenda, jobb, mint Hopkins” – méltatta riválisát Calzaghe.

A három nagyszerű győzelmet vélhetően az udvariasság mondatta a favorittal, mert ugyan a mesterhármas tényleg tagadhatatlan, de a régi Jones csak Félix Trinidad legyőzésével büszkélkedett volna, Prince Badi Ajamu és Anthony Hanshaw viszont megúszta volna a verést. Mert Jones szóra sem méltatta volna őket. Csakhogy miután 2003-ban nehézsúlyú világbajnok lett, a szervezete megelégelte az óriási súlyingadozást. Lássuk be, büntetlenül nem lehet húsz kilót felvenni, illetve leadni, ennek elsősorban az amerikai bunyós gyorsasága látta kárát – márpedig ez volt Jones legnagyobb erőssége.

„Most viszont csodálatosan érzem magam – jelentette ki Jones. – Korábban óriási traumát jelentett a fogyasztás, dehidratálódott a szervezetem. Ma már rendben vagyok, és én leszek Joe legsötétebb rémálma.”

Miként vélhetően a fogadóirodáké is, mert ha nyer, jelentős összegeket vehetnek fel a neki szurkolók.