Ellenségekből lettek vetélytársak

Vélhetően kevesen gon dolták 1996. november 16-án, hogy tizenkét évvel később ugyanazzal a két menedzserrel vonul harcba a Manchester United és az Arsenal, ha nem is az Old Traffordon (a teljesség kedvéért: Nigel Winterburn öngóljával a „vörös ördögök” nyertek 1–0ra), hanem a londoni Emirates Stadionban. Napjaink eredménycentrikus és a tulajdonosváltások miatt hektikus világában szinte példa nélküli, hogy ugyanabban a bajnokságban két edző is több mint egy évtizedig ugyanannál a klubnál regnáljon. Sir Alex Ferguson az MU-nál, Arsene Wenger pedig az Arsenalnál nem adta ki a kezéből a kormányrudat, és szombaton délidőben ismét egymásnak feszülnek.

Közben azért nem csupán időben, hanem az egymáshoz való viszonyukban is nagy utat tettek meg, hiszen már az üdvözléskor mindent lehetett hinni, csak azt nem, hogy ők ketten egyszer majd barátok lesznek. A japán Nagoja Grampus Eighttől 1996 őszén szerződtetett francia beköszönő beszédében elmondta, nem tesz jót a futballnak, ha a Manchester United minden évben mindent megnyer (akkor az előző négy bajnoki címből három lett a Unitedé), amire Ferguson azonnal ugrott.

„Idejött Japánból egy ember, és meg akarja mutatni nekünk, hogyan működik az angol futball – dohogott a lovagi címtől akkor még minden szempontból messze lévő Ferguson. – Isten hozott Angliában, Arsene! Élvezd az itt töltött napokat, de tudd, hogy te még csak tanuló vagy nálunk.”

A „kellemes” pengeváltás nem maradt ennyiben, később Ferguson „szégyenteljesnek” nevezte Wengert, fizikai erőszakkal vádolta meg egyik összetűzésük alkalmával („Nekem rontott, kézzel lökdösött, és megkérdezte, mi a fenét akarok.”), míg a francia elborultabb pillanataiban nem volt hajlandó tudomást venni kollégájáról („Soha többé nem vagyok hajlandó megválaszolni az erre az emberre vonatkozó kérdést. Különben befejezhetjük a sajtótájékoztatót.”), ma meg már ott tartanak, hogy mindketten élvezik a vetélkedést. Már Ferguson is hajlandó az Angliában dolgozó egyik legnagyobb menedzsernek minősíteni Wengert, aki pedig pályafutása egyik legnagyszerűbb korszakának tartja az elmúlt évtized párharcát. „Élvezem a rivalizálást, ez jó az Arsenalnak, jó a Manchester Unitednek, és jó mindkettőnknek” – vélte az eredmények alapján egyelőre kiegyenlített versengésről. >>>